Nutella. Nem is kell tovĂĄbb mondanom, mĂĄris mindenkinek megvan az Ă­z a szĂĄjĂĄban. Édes, tĂśmény, csokolĂĄdés, sĂťrĂť, feltapad a szĂĄjpadlĂĄsra, de élvezettel vĂĄrjuk ki a végét, mĂ­g végleg elolvad és eltĂťnik, helyet adva egy Ăşjabb nagy kanĂĄl krémnek... Bizony, ez az a bizonyos helyzet, késĂľ este a konyhapultnĂĄl ĂĄllva, pizsamĂĄban, mezĂ­tlĂĄb, kilopĂłzva, halkan kivéve a kiskanalat a fiĂłkbĂłl, megmerĂ­tve a mogyorĂłs-csokolĂĄdés krémben, szinte félig csukott szemmel, teljes sĂśtétségben, lélegzet visszafojtva. IsmerĂľs?

ÉdesapĂĄmmal volt mondhatni egyfajta Nutella-rĂ­tusunk, mely a fenti mĂłdon tĂśrtént. AztĂĄn egyikĂźnk felfedezve a mĂĄsikat, kicsit rĂĄ is ijesztve az éjszaka nagy csendjében titokban falatozva, csalatkozott a "bĂťnĂśzéshez". Mi Ă­gy hĂ­vtuk. Persze nem volt bĂťntudatunk, az endorfintermelés lenyomta az Ăśsszes mĂĄs érzést bennĂźnk. Ez inkĂĄbb egy édes partnerség volt, mint a gyerekek kĂśzĂśtt, akik tudjĂĄk, hogy csintalansĂĄgot kĂśvetnek el, de ketten mindig jobb minden. A rĂ­tus a kĂśvetkezĂľképp zajlott: egyszerĂť, hĂĄztartĂĄsi kekszre kentĂźk kiskanĂĄllal a mogyorĂłkrémet, ami aztĂĄn prĂłbĂĄlta Ăśsszetartani a fogaink alatt roppanĂł, porladĂł, édeskésen-semleges ...

sponsored links