Szeretném finoman kĂśrbeĂ­rni, mert sokkal elegĂĄnsabb megoldĂĄs lenne, viszont nem fedné a valĂłsĂĄgot, akkor meg mi értelme van megosztani ? Egyébként simĂĄn egy receptrĂľl van szĂł.

Van ez a tészta ami nem tĂşl kifinomult, és ezt azzal sikerĂźlt tetézni, hogy valaki rĂĄjĂśtt, muffin formĂĄba sĂźtve még kevesebb energiabefektetéssel jĂĄr, és Ă­gy lett belĂľle ezzel a két fontos tulajdonsĂĄgĂĄval (buta tészta buta sĂźtĂľben sĂźtve) egy roppant primitĂ­v desszert. Na ezt fĂĄjt leĂ­rnom. És nem azért, mert ciki, hogy a konyhĂĄmban ilyen -primitĂ­v cucc- készĂźlt, hanem azért, mert mindezek ellenére elképesztĂľen vonzĂłnak talĂĄlom, rengeteg lehetĂľséget lĂĄtok benne, és bĂĄr a megsĂźlt tészta kicsit hibĂĄzik ĂĄllagĂĄt tekintve, egyszerre azt is érzem, hogy pont ez a kis hiba is jĂłl ĂĄll neki.

Olyan ez mint amikor a b movie-s tinifilm fĂľhĂľsnĂľje beleszeret a suli legjobb focistĂĄjĂĄba, akinek tĂśkéletes a teste és a mosolya, ĂĄm belĂźl kissé Ăźres és egyszerĂť, de van benne valami vonzĂł, és ha nem is hosszĂştĂĄvra tervezve, de legalĂĄbb a sulibĂĄlig egy megjelenésre tĂśkéletes lesz, és filmje vĂĄlogatja, de lehet, hogy ha a fiĂş Ăśsszeszedi magĂĄt, és a Harvardra is bejut, akĂĄr életfogytig tartĂł kapcsolat is lehet belĂľle.

Itt tartok most, csak HĂĄni meg ne tudja. SzĂłval jĂł ez a tészta, sok minden lehet ...