Padlizsánkrém
sponsored links
Egyszer, valami FB hozzászólásban ezt olvastam: ?az igazi padlizsánkrém??. Ott is mondtam, és most is azt gondolom, nincs ilyen. Többfélét is szoktam csinálni (ebben a bejegyzésben is van egy), és mindegyiket igazinak érzem, mivel finomak. Azt is gondolom, hogy aki már egy padlizsánkrém esetében sem tudja kezelni a másságot, az bizony az emberekkel sem tud elfogadó lenni, elvbõl és általánosságban ítél, nem az egyénekkel kapcsolatos tapasztalatából, de ez már egy más téma?
A mostanit, ha névvel szeretném illetni, akkor az ?a felületes és rendetlen háziasszony padlizsánkréme? elnevezést kapná. Lilahagymával szerettem volna csinálni. Vásárlás elõtt belenéztem a hagymáskosárba, és úgy láttam, van benne az is. Utólag meg kiderült, hogy amit láttam, az csak hagymahéj volt (nem is jellemzem magam tovább?), így ez a padlizsánkrém vöröshagymával készült. Viszont cseppet sem lett rosszabb, mintha lilahagymát tettem volna bele, csak más. Azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évben padlizsánkrémek hagymamentesek voltak. Amióta Lõrinc nem eszik hagymát, nem teszek bele, hinggel helyettesítem, és úgy is nagyon finomak.
Tehát, a mostani:
3 db közepes nagyságú padlizsánt jó alaposan megsütöttem. Ez úgy zajlik, hogy megmosom, megszárítom, egymás mellé teszem egy kisméretû tepsiben (ezt csak erre használom), és elõször takaréklángon kezdem sütni, a gáztûzhely legnagyobb rózsáján). Pár percenként fordítok rajtuk egyet, aztán felveszem a lángot és szinte szenesre sütöm, gyakran fordítva rajtuk egyet.
Amikor már annyira meghûlt, hogy elbírja a kezem, óvatosan leszedem a héját. Én lekapargatom a finom füstös részeket a héj belsõ oldaláról, és a levét is megmentem (sokan lecsöpögtetik). Az így kapott padlizsánbelsõket alaposan összevágom egy széles pengéjû késsel, és beleteszem egy tálba. Ráteszek egy nagy csipet sót, frissen õrölt borsot, majonézt, és jó sok nagyon finomra aprított hagymát. Összekeverem, megkóstolom, és ha kell, utána ízesítek, ha nem, akkor beteszem a hûtõszekrénybe. Finomabb, ha áll egy éjszakát, de persze azonnal bele szoktunk enni, úgy sem rossz.
Nem írtam arányokat. Azért nem, mert finom, ha túl hagymás, finom, ha kevésbé hagymás, finom, ha túl borsos, finom, ha kevésbé borsos. A só és a majonéz az, amivel csínján kell bánni, hiszen azok nagyon ?elvihetik?, és kivenni nem lehet belõlük.
A fényképek szokásosan rossz minõségûek, de talán láttatják a lényeget.
A fényképek szokásosan rossz minõségûek, de talán láttatják a lényeget.