Pacalpörkölt csülökkel és körömmel
sponsored links
A pacalpörkölt ifjúkoromtól az egyik nagy kedvencem, azóta, hogy a 80-as évek vége felé egy baráti társasággal egy Kalocsa melletti csárdába beesve azt rendeltünk a pincértõl, miután a kérdésünkre, hogy mit ajánlana, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy ?természetesen pacalt?. Azelõtt a pacal nekem csak egy sós fõt krumpli hegyekre löttyintett szaft volt, némi ?frottírtörölközõ-csíkkal?, de akkor ott a csárdában, kihoztak egy jénai tál, bõséges, sûrû piros szaftban gõzölgõ nagy adag pacalt, mindenféle köret nélkül, csak egy kosár friss kenyér társaságában, végképp eldõlt, hogy pacalkedvelõ lettem.
Viszont életem legfinomabb pacalja mégsem ez volt, hanem amit Péter Annánál, a néhai Malackaraj blog (mostani Tápfelspicc) szerkesztõ-szerzõjénél ettem pár éve. Na, ezt a pacalt akartam most rekonstruálni, és Annával ezért értekeztem pacalügyileg, kérdeztem, megvan-e a receptje, volt-e valami spéci a pacaljában ami miatt olyan jó volt, mire azt mondta, ?semmi különös, sima pörkölt, meg a Hajni paprikája...?.
Ennél többet én sem tudok mondani, ha valaki kérdi, mi a jó pacal titka, a válasz: a lehetõ legjobb minõségû paprika. Ennyi.
Tovább a folytatáshoz>>