Nagyon durva pénteket csaptam a barĂĄtnĂľm férjével. JĂł hogy vagyunk egymĂĄsnak, és hĂĄzastĂĄrsaink se bĂĄnjĂĄk. RĂĄadĂĄsul a gyerekeinket is a hĂłnunk alĂĄ csaptuk, Ă­gy még izgalmasabb volt. Illetve nem az Ăśsszeset, de a kalandvĂĄgyĂłbbakat.

 Az elĂľzĂľ szĂźrcsĂślĂľk hagytĂĄk ott

Mivel vasĂĄrnap kĂśzĂśs ebédre készĂźlĂźnk barĂĄtainkkal, és mert régĂłta készĂźlĂźnk meglĂĄtogatni a budaĂśrsi halas boltot, nagyon alkalmasnak tĂťnt a péntek, hogy bevĂĄsĂĄroljunk. Nem kis logisztikai kihĂ­vĂĄs volt, de becsomagoltuk magunkat BalĂĄzs elmĂşlt életének utolsĂł emlékébe, egy kicsi bordĂł autĂłba. Nagy hiba, hogy még nem talĂĄltĂĄk ki a csalĂĄddal egyĂźtt nĂśvekvĂľ autĂłt. Kigurultunk BudaĂśrsre, és a gazdasĂĄgos ĂĄruhĂĄzban bevĂĄsĂĄroltunk az ebédhez. MiutĂĄn ezzel végeztĂźnk, ĂĄtsétĂĄltunk a Kika elé, és a vĂĄros legjobb kĂźrtĂľskalĂĄcsĂĄra vĂĄrtunk 15 percet, de megérte. KĂśzben a gyerekeknek betĂśmtĂźk a szĂĄjĂĄt néhĂĄny minifĂĄnnkal, ami szintén ott készĂźl, frissen, melegen. Ez volt a gyerekek programja, most jĂśhetett a miénk, ĂĄtgurultunk a pĂĄlya tĂşloldalĂĄra, a halashoz.

ElĂľszĂśr is nem a halakrĂłl szĂłlnék, hanem arrĂłl, az hogy 50-es pocakososdĂł, kopaszodĂł férfiak (bĂĄr lehet, hogy a vĂĄllalkozĂł szĂł jobban illett volna a szereotĂ­pia gyĂťjteményembe) érettségizĂľ leĂĄnygyermekkel, és még mindig jĂłl tartott feleséggel kezdjenek nagyon aggĂłdni, ha a gyermek és nej egyĂźtt jĂĄrnak minden pénteken a halashoz, van miért. Csak hogy maradjunk a halas témĂĄnĂĄl, egy durva hasonlattal kell hogy éljek, amikor leĂ­rom a pult mĂśgĂśtt a személyzetet. Ketten vĂĄrtak rĂĄnk, egy csintalan tekintetĂť, csodĂĄs formĂĄjĂş csikĂłhalra és egy ravasz, sokat tudĂł tapasztalt cĂĄpĂĄra leltem. Sajnos pont a kettejĂźk kora kĂśzé esem, egyik ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/02/25/osz...