sponsored links

  Egy mĂĄrciusi kedden, mikor épp a bevĂĄsĂĄrlĂĄs felénél tarthattam, és a hentespultnĂĄl nézegettem egy szép darab felsĂĄlat, hirtelen én lettem a felsĂĄl! És semmi mĂĄs nem voltam - csak egy lemészĂĄrolt ĂĄllat a hĂťtĂľpultra dobva, amint arra vĂĄr, hogy valaki megvegye, megfĂľzze, elfogyassza. Nem kĂ­vĂźlrĂľl lĂĄttam magam ilyennek, hanem belĂźlrĂľl, éreztem, ahogy a lényem ĂśsszevegyĂźl a hĂşs minden molekulĂĄjĂĄval, minden kis réssel a molekulĂĄk kĂśzĂśtt. AztĂĄn ebbe a formĂĄba kĂśtve éreztem, ahogy sĂśtét sĂĄrtenger fojtogat. Elvesztem az anyag idegen kĂśzegében, mĂ­g csak valami, valamiféle érzés eszembe nem juttatta sajĂĄt magam. Kétségbeesetten én akartam lenni Ăşjra, de ott volt ez a hatalmas erĂľ, ami nem hagyta, hogy visszatérjek.
LetaglĂłzott, nem tudtam mozdulni sem, hallani, nem éreztem semmit. Minden megĂĄllt egy pillanatra. Minden megdermedt, és éreztem, ahogy a lĂĄbam eggyé vĂĄlik a kĂśvezettel. AztĂĄn a csendben meghallottam valamit, nem egy hangot, inkĂĄbb egy érzéshangot, aminek meg kellett fejtenem az értelmét. A figyelmemet teljesen lekĂśtĂśtte az Ăźzenete, tudtam, hogy csak Ă­gy térhetek vissza a valĂłsĂĄgba, de nem értem el.
- Mit kell tudnom? - kÜnyÜrÜgtem csendesen. - Áruld el!
  AztĂĄn a testemre ĂśsszpontosĂ­tottam, a lélegzetvételemre. Ahogy a leesĂľ papĂ­rszatyrok surrogĂĄsa a fĂźlembe csapott, megkaptam a vĂĄlaszt.
 - Csak a most létezik.


Ez az étel is hetekkel ezelĂľtt készĂźlt, mint a paradicsomleves is. Majdnem elfelejtkeztem rĂłla. Az ossobuco egy hĂ­res ...