OSSO BUCO

2014-02-09

sponsored links


Ínyenc vasárnap... Így is kezdhetném a bejegyzésem sorait, de inkább úgy fejezem ki magam, hogy végre engedtem a csábításnak és elkészítettem ezt a méltán híres és nagyon finom fõételt, az Osso Buco-t. A fiammal, aki történetesen lecserélte a villáskulcsot a fakanálra, és szakácstanonc egy fõvárosi iskolában, a péntek délutánt arra szántuk, hogy piacoztunk egyet a Nagycsarnokban. Kulináris séta és bevásárlás Budapest egyik legrangosabb, legpatinásabb és mondhatni, hogy" leg pénztárca barát" piacán. Pompás standok, roskadozó pultok, csodás húsok és friss zöldségek égeb nyúló áradatának helyszíne ez. Bánom, hogy nem vittem magammal fényképezõgépet, mert a látvány, a fõzni szeretõknek pazar volt. Hihetetlen milyen érzékkel vannak megáldva az árusok, kereskedõk, mert az ember csak kapkodja a fejét a sok kínálkozó áru láttán. Az eladók kedvesek, szolgálat készek és van pár jó szó is amit a megvételezett áru mellé adnak. Nem volt konkrét lista, hogy mit veszünk, egyszerûen csak sodródtunk az árral és a kínálkozó lehetõségekkel. Itt láttam meg a bejegyzésem fõszereplõjét, a csontos- szeletelt borjúlábszárat. Ahogy megpillantottam, rögtön ez a recept jutott róla az eszembe. A hogy a fotókon is látszik: a hús, ötcsillagos... Ezt most, de rögtön meg kell fõznöm!- gondoltam... Egyébként már régóta tervben volt. Így is lett. Megvettük, haza vittük és vasárnap megfõztük. Mit is mondhatnék róla... Aki kóstolta tudja, aki nem, az nem tudja mit hagyott ki ...

Folytats a blogon ... illeskriszkonyhaja.blogspot.com/2014/...

sponsored links

Keres?s