IgazĂĄn érdekelt mi a kĂźlĂśnbség két orszĂĄgtorta kĂśzĂśtt, egy budai kerĂźlet ugyanazon utcĂĄjĂĄban hĂĄromszĂĄz méterre egymĂĄstĂłl, ahol az egyik 350,- a mĂĄsik pedig 580,-HUF.

JĂĄcint ĂĄlnévre hallgatĂł olvasĂłmmal elemeztĂźk az ĂĄrkĂźlĂśnbséget okozĂł lehetséges megoldĂĄsokat, de csak azt sikerĂźlt leszĂťrnĂśm a beszélgetésĂźnkbĂľl, hogy Ăľ realistĂĄn, (indokoltan) bizalmatlanul szemléli a minĂľség és az ĂĄrképzés kérdéskĂśrét, én meg (ĂĄl) naivan prĂłbĂĄlom feltételezni, hogy a cukrĂĄszok is annyira lelkesek az orszĂĄgtorta Ăźgyében mint én, illetve annyira tisztességesen készĂ­tik ahogy én, csak nekik tĂśbb a gyakorlatuk, Ă­gy nyilvĂĄn az Ăśvék szebb lesz.

Ez egyébirĂĄnt Ă­gy van, az Ăśvék szebb, de a két torta megkĂłstolĂĄsa utĂĄn ezer szĂĄzalékos biztonsĂĄggal ĂĄllĂ­tom, hogy az enyém viszont jobb. Nem kicsivel, hanem sokkal. Az enyémet pont addig bĂ­rtam volna enni, ameddig le nem fordulok a székrĂľl, a két tesztalanybĂłl egy-egy fél is sok volt.

Adok nevet meg cĂ­met a gyereknek, az egyiket Szamosnak hĂ­vjĂĄk, a mĂĄsikat meg Jancsinak, RigĂł Jancsinak. MindkettĂľ a XII. kerĂźletben , a BĂśszĂśrményi Ăşton talĂĄlhatĂł. A Szamos igazi budai cukrĂĄszda kĂśrnyezetét, kĂśzĂśnségét és ĂĄrait tekintve. A RigĂł is ilyen lehetett a hatvanas években, de azĂłta nem tĂśrtént semmi vĂĄltozĂĄs a falakon belĂźl. NevezhetjĂźk ...