A neten tĂśbbfelĂŠ is olvasgattam mĂĄr az orgonaszĂśrprĂľl, de magam mĂŠg eddig nem kĂŠszĂ­tettem, ĂŠs nem is ittam. MĂĄr nagyon vĂĄrtam az idei orgonaszezont, hogy kiprĂłbĂĄlhassam. HĂĄla a korai tavasznak, idĂŠn elĂľbb nyĂ­lott az orgona, mint ĂĄltalĂĄban. 

Megszedtem belĂľle kĂŠt bevĂĄsĂĄrlĂłszatyrot, majd nekiĂĄlltam lecsipegetni rĂłla a virĂĄgokat, mert a szĂśrpbe csak a virĂĄg kell, semmi zĂśld, semmi szĂĄr. Az egyik szatyornyi orgonĂĄbĂłl ez a fĂľzĂśtt szĂśrp kĂŠszĂźlt, a mĂĄsikbĂłl pedig egy fĂľzĂŠs nĂŠlkĂźli eljĂĄrĂĄssal, majdnem teljesen vĂ­z nĂŠlkĂźl kĂŠszĂźlt orgonaszirup, de az majd egy mĂĄsik poszt lesz.

Az orgona nevĂŠnek kanyargĂłs tĂśrtĂŠnete van. Latin neve (Syringa) a gĂśrĂśg syrinx szĂłbĂłl ered, ami csĂśvet, sĂ­pot jelent. A gĂśrĂśg mitolĂłgia szerint Syrinx nimfa, PĂĄn, a kecskelĂĄbĂş ĂŠs kecskeszarvĂş pĂĄsztoristen elĂľl menekĂźlve, ijedtĂŠben karcsĂş nĂĄdszĂĄllĂĄ vĂĄltozott. A rettegett hangĂş PĂĄn (aki puszta hangjĂĄval egĂŠsz hadseregeket volt kĂŠpes vakrĂŠmĂźletbe - pĂĄnikba - kergetni) ebbĂľl a nĂĄdszĂĄlbĂłl kĂŠszĂ­tette kĂśzismert sĂ­psorĂĄt. FĂľleg a tavaszi nedvbĂľsĂŠg idejĂŠn hasonlĂł sĂ­pokat lehet fabrikĂĄlni az orgona vesszĂľibĂľl is. ValĂłszĂ­nĂťleg innen szĂĄrmazik - nĂŠmi ĂĄttĂŠtelezĂŠssel - a magyar orgona nĂŠv, amely a templomi hangszer sĂ­pjaira utal.

A nĂŠv elĂŠg lassan nyert polgĂĄrjogot, mert DiĂłszegi SĂĄmuel ĂŠs Fazekas MihĂĄly az 1807-ben megjelent Magyar FĂťvĂŠszkĂśnyben mĂŠg lilĂĄnak nevezte a mai orgonĂĄt - a francia elnevezĂŠse (lilas) utĂĄn -, de ez a nĂŠvhonosĂ­tĂĄs nem bizonyult eredmĂŠnyesnek. BĂĄrmilyen furcsa, az orgona hazĂĄnkban nem Ăľshonos nĂśvĂŠny. ValĂłszĂ­nĂťleg a BalkĂĄn-fĂŠlszigetrĂľl szĂĄrmazik, ĂŠs onnan kerĂźlt TĂśrĂśkorszĂĄgba. Csak a 16. szĂĄzadban figyeltek fel rĂĄ az ott jĂĄrĂł kutatĂłk; a szultĂĄn udvarĂĄbĂłl hozott orgona elĂľszĂśr 1589-ben virĂĄgzott Busbecq kĂśvet bĂŠcsi kertjĂŠben. ErĂľsen ĂľrizhettĂŠk a szĂŠp virĂĄgĂş cserjĂŠt, mert csak sokĂĄra vĂĄlt ismerttĂŠ. Igazi "virĂĄgkorĂĄt" a biedermeier korban ĂŠlte, amikor szĂĄmos faja, fajtĂĄja ĂŠs kultĂşrvĂĄltozata egy kertbĂľl se hiĂĄnyozhatott. MostanĂĄban, amikor hajlamosak vagyunk a rĂŠgi divatok felelevenĂ­tĂŠsĂŠre, talĂĄn az orgona irĂĄnti nosztalgiĂĄnk is felĂŠbred.

Az interneten sokféle recept létezik, de ezeknek szinte mindegyikében magát a virágot is fõzik a vízzel együtt. Ennek köszönhetõn a szép színért felelõs részecskék károsodnak, és szörp sárgás színû lesz. Én nem vagyok híve a hosszas fõzésnek, és azt szerettem volna, ha az orgona természetes színe visszaköszön a szörpben, ezért másképp készítettem.

Egy lábasba öntsük össze az adott mennyiségû vizet és cukrot. Tegyük tûzre, és fõzzünk belõle szirupot. Ha kész, vegyük le a tûzrõl, és adjuk hozzá a citromlevet vagy a citromsavat (én citromsavat használtam), majd jól keverjük el. Öntsük bele a virágokat, majd anélkül, hogy elkevernénk, fedjük le fedõvel. A többi recept szerint a virággal is fõzik, én nem tettem. Hagytam állni egy egész napot, majd másnap hidegen leszûrtem, és üvegekbe töltöttem. Az íze is nagyon jó, de a színe egyenesen varázslatos lett... :-)

A citromsav (vagy citromlé) pedig azért kell bele, mert az segít kioldani a szirmokból a színanyagokat. És tényleg fontos, hogy miután levettük a tûzrõl, és már a virágok is benne vannak, többé már ne forraljuk fel, mert el fogja veszíteni a színét. Ezt jól megtanultam, miután tavaly a szép lilának induló levendulaszörpöm szûrés után felforraltam, és kisárgult. :-( Szóval nem kell agyonforralni...

sponsored links