sponsored links

Még mindig az Olive magazinbĂłl mazsolĂĄzgatok, amelyben Paul Hollywood, az EgyesĂźlt KirĂĄlysĂĄg egyik legjobb kézmĂťves pékmestere tanĂ­tja az olvasĂłkat ezĂşttal példĂĄul arra, hogyan lehet alap kenyértésztĂĄbĂłl klasszikus francia kenyeret varĂĄzsolni. Semmi hĂłkuszpĂłkusz.

Lepénykenyér ez is. Mint a focaccia, példĂĄul - csak ez a franciĂĄké. A tészta sem kĂźlĂśnbĂśzik semmiben attĂłl - bĂĄr most mondhatja valaki, hogy ebbe két deka élesztĂľ kell, abba két és fél, ebbe 375 ml vĂ­z,abba 368 - ez marhasĂĄg.
A lepénykenyér az lepénykenyér, nevezzĂźk bĂĄrhogy, és ahĂĄny hĂĄz, annyiféle. TehĂĄt, aki azt mondja, hogy tudja a tutit, az sem tudja. Mert gondoljatok bele, az Ăľsi kenyérreceptek mérleg nélkĂźl Ă­rĂłdtak, az asszonyok a kezĂźkkel ĂĄllapĂ­tottĂĄk meg, hogy megfelelĂľ-e a tészta, és fogalmuk sem volt rĂłla, hogy a felhasznĂĄlt liszt hĂĄny deka, a hozzĂĄadott vĂ­z hĂĄny milliliter. Az egyiknek Ă­gy volt jĂł, a mĂĄsiknak Ăşgy.
Ma is, ha egy idĂľs nénit megkérdeztek (én megkérdeztem), mennyi vizet ad a kenyértésztĂĄhoz, nagy valĂłszĂ­nĂťséggel valami ilyesmit vĂĄlaszol: "hĂĄt azt mutatja" (mĂĄrmint a tészta).
Úgyhogy én azt mondom, tapasztalatlan kenyérsĂźtĂľ olvasĂłm, légy bĂĄtor. Ezt elrontani gyakorlatilag nem lehet; legfeljebb ...