sponsored links

A mai napon végre rĂĄszĂĄntam magam, hogy elkészĂ­tsem életem elsĂľ bonbonjĂĄt! Pontosabban elsĂľ 30 darab bonbonjĂĄt. Zsuzsi (Praliné Paradicsom) ĂştmutatĂĄsai alapjĂĄn ĂĄlltam neki, sokĂĄig olvasgattam, Ăśtleteltem, milyet is szeretnék. AztĂĄn egy kĂĄvésra és egy "majd valami lesz benne a marcipĂĄn mellé"-re esett a vĂĄlasztĂĄsom.
Neki is ĂĄlltam nagy bĂľszen, gondoltam, a temperĂĄlĂĄst mĂĄr Ăşgyis bukom, hiszen nincs hĂľmérĂľm, de azért ez a beoltĂłs technika is jĂł lehet, kiprĂłbĂĄlom. Így esett, hogy talĂĄlomra a nagy (200 g-os) fehér tĂĄblacsoki felének kétharmadĂĄt nekiĂĄlltam olvasztani, a harmadik harmadot pedig lereszelni. Mikor mĂĄr pont minden elolvadt, gyorsan lekaptam a vĂ­zgĂľz fĂślĂźl és beleĂśntĂśttem a reszeléket, majd azon mĂłd bele is kanalaztam a formĂĄba, majd gyorsan vissza is borĂ­tottam a lĂĄbasba. MindenĂźtt folyt a csoki, féltem, nem is lesz elég, kiborĂ­t, az Ăźresekbe kanalaz, kiborĂ­t, hogy jusson mindbe. Okés, kicsit bepĂĄnikoltam. RĂĄadĂĄsul egy elég bonyolult formĂĄval kezdtem, 3 emeletes, és Ă­gy a tetejét jĂłl be is fedtem, szĂłval maradt a két emelet a tĂślteléknek. Ment a hĂťtĂľbe, 20 perc ilyenkor az elþírĂĄs. A tĂśltelék baromi egyszerĂť volt, a maradék fehércsoki egy részét felolvasztottam 4 ek. instant porbĂłl készĂźlt ...