Lucskos kĂĄposzta

Gyerekkoromban nagyon vĂĄlogatĂłs voltam (biztosan mondtam mĂĄr), pedig bĂślcsĂľdében, ĂłvodĂĄban, napkĂśziben igazĂĄn megszokhattam volna mindenféle ételt. De ahogy emlékszem, ez volt az egyetlen - mĂĄrmint a lucskos kĂĄposzta - amit nem az Ă­ze, nem a lĂĄtvĂĄnya, hanem a neve miatt nem akartam megenni. Most sem vagyok igazĂĄn kibékĂźlve ezzel az elnevezéssel, tulajdonképpen nem is szoktam ilyet fĂľzni, inkĂĄbb csak kĂĄposztafĂľzeléket. HĂĄt nincs nagy kĂźlĂśnbség, utĂĄnaolvasgattam, a fĂľ, hogy ebben a kĂĄposzta egyĂźtt fĂľ a belevalĂł hĂşssal, ami valamilyen zsĂ­rosabb, gyakran bĂľrĂśs hĂşs. Én olyan "kĂśzéputas" megoldĂĄst vĂĄlasztottam, hogy oldalast vettem, amit szeretek, mégis mĂĄr elég régĂłta nem volt az étlapunkon. És egyĂĄltalĂĄn nem volt zsĂ­ros, Ăşgy éreztem, hogy a szegény disznĂł, amibĂľl feldolgoztĂĄk, eléggé diétĂĄzhatott, sportolhatott.

Két csontonként fĂślvĂĄgtam az oldalast, Ă­gy kis, féltenyérnyi darabok lettek. Személyenként kettĂľt- kettĂľt szĂĄmĂ­tva tettem az elĂľzĂľleg csĂ­kokra vĂĄgott kĂĄposztĂĄhoz. Annyi vĂ­zzel ĂśntĂśttem fĂśl, ami csak kb. kétharmadig lepte el, mert a kĂĄposzta térfogata eléggé ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2011/09/30/oldalas_tobb_...