Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Olaszos ihletésû csokitorta
sponsored links
A hétvégén volt egy rendezvény, oda készült a torta is, és egy kedves résztvevõvel pont arról beszélgettünk, hogy akik nem tudnak egy igazán jót enni együtt, azok valószínûleg nem sokáig maradnak meg egymás oldalán. Nem hiába mondogatták öreganyáink, hogy elválnak ágytól, asztaltól. A szerelemben mindig is fõszerepet töltött be az evés, a kulináris kényeztetés, és bizony én is hiszek a fenti ?nagyigazságban?. A fõzés, sütés a szeretet egyik kifejezõ eszköze, és azt gondolom, hogy a nõi (vagy férfi, mert minden vagyok, csak kirekesztõ nem:) ) gondoskodás alapeszköztárába tartozik. A következõ történetbõl azonban az is kiderül, hogy nemcsak a szerelem hátterében áll a gasztronómia, hanem egy-egy gasztronómiai újítás mögött is gyakran a szerelem bújik meg.
A tortám egyik szereplõje ugyanis az istenien finom illatú-ízû amaretto likõr. Ez pedig úgy került a világra, hogy az 1500-as években a lombardiai Saronno városában felkérték Bernardino Luinit, hogy fesse meg a templomuk freskóit. Igenám, de Bernardinonak szüksége volt egy modellre a Szûz Mária ábrázolásához. Egy megözvegyült, saronnoi kocsmárosné volt az, aki iheletet (majd késõbb szerelmet) adott a fiatal mûvésznek, és a munka végeztével a hölgy szerette volna valahogy meghálálni Bernardino kedvességét. Az ajándékot illetõen saját eszköztárából merített: egy üveg brandybe sárgabarackmagokat tett, így keletkezett a legenda szerint a különleges aromájú amaretto. Aki már kóstolta, most furcsán nézheti az írásomat, de így van, lássunk csodát: az amaretto nem tartalmaz mandulát, semmilyen formában sem, maximum annyi köze lehet hozzá, hogy amelyik teherautó már szállított amaretto likõröket, szállíthatott már mandulát is. Felettébb fura, hiszen az amarettot akár folyékony marcipánként is definiálhatnánk.
Ha megemésztettük a hírt, és felülkerekedtünk csalódottságunkon (bennem egy világ omlott össze, amikor kiderült, hogy semmi köze a mandulához), akkor azért örüljünk, hogy a megözvegyült kocsmárosnénak ilyen jó ötlete született egy szerelmetes percében, hiszen az amaretto (ahogy már mondtam) eszméletlen finom, és kiválóan illik sok-sok süteményhez, édességhez.
Visszatérve a lényeghez: amiért ez a torta még olaszos ihletésû, az a krémben megbújó kandírozott narancsdarabkáktól van, és ugye köztudott, hogy a legfinomabb narancsok Olaszországban teremnek. Csoki-narancs, ez is egy klasszikus páros, nincs mit magyarázni rajta. Vágjunk bele!
Hozzávalók (24-26-os tortaformához):
6 tojás
120 gr cukor
4 dkg vaj / Rama
100 gr liszt
2 ek. kakaópor (cukrozatlan)
egy narancs héját is belereszelhetjük a tésztába
1 csokoládés pudingpor
4 dl tej
4-5 ek. cukor
10 dkg vaj (ez tényleg vaj legyen!)
2 ek. porcukor
15 dkg étcsoki (én Callebault 70%-at használtam)
kandírozott narancshéj (1-2 maroknyi?bocs, de ez a legpontosabb mértékegységem, tegyen mindenki annyit, amennyit szeretne;) )
amaretto likõr
A piskótát egy ideje már a Farkas Vilmos-féle módszer szerint csinálom, nekem ez bevált, és csak annyit változtattam rajta, hogy keverek a tésztájába olvasztott vajat/margarint, mert azt tapasztaltam, hogy így nem esik össze a piskóta. Elõször felverem a toásfehérjét, lassan hozzáadagolva az összes cukrot. Nem kell kõkemény hab, de azért legyen tartása. Aztán kihabosítom a sárgáját magában, és majd ehhez keverem a megolvasztott vajat. A két habot összeforgatom, majd szép, óvatos mozduatokkal belekeverem a lisztet és a kakaóport. A tésztát sütõpapírral bélelt formába öntöm, és 160-170 fokon sütöm 30-40 percig. A vége felé már picit nyitogathatjuk az ajtaját, én pl. csak így látom, hogy mi zajlik a sütõmben. Jót tesz neki, ha résnyire nyitott ajtónál hagyjuk kihûlni a sütõben, és az is az összeesés ellen van, hogy a forma oldalát nem kenem ki semmivel! Majd ha már kihûlt, körbevágom óvatosan egy éles késsel, és gyönyörû karikát kapok belõle.
A krémhez a pudingot a hagyományos módon megfõzzük, végén rádobunk egy fóliát (ezt a hû kis olvasóimnak már mondani sem kell:) ), hogy ne bõrösödjön meg, és kihûtjük. A vajat a porcukorral habosra keverjük, majd apránként hozzáadjuk a pudingot, és jól elkeverjük. Az étcsokit megolvasztjuk (gõz fölött vagy mikróban, kinek hogy tetszik), majd ha már pár percet hûlt, hozzákeverjük a krémhez. Ezzel a mennyiséggel nekem nem lett brutál édes a krém, úgyhogy kóstoljuk meg, és ezen a pontos még tudjuk édesíteni (szigorúan csak átszitált porcukorral, különben már nem fog olyan jól elolvadni a krémben), ha úgy érezzük.
Következik a torta összeállítása:
A teljesen kihûlt, kipihent piskótát kettévágjuk, és egy ecset segítségével meglocsoljuk amarettoval, alsó, felsõ szintet egyaránt! Ne sajnáljuk!
Megkenjük a krémmel, hagyva egy kicsit a tetejére is, majd megszórjuk a narancsdarabokkal. A torta tetejét én megkentem a krémmel, majd habzsák és csillagcsõ segítségével kis halmokat nyomtam rá ugyanebbõl a krémbõl. Kandírozott naranccsal, csokireszelékkel, csokicseppekkel, bármivel lehet díszíteni, ahogy tetszik!
Remélem kipróbáljátok és beleszerettek!
(A képeket most csak gyorsan lõttem, sorry. Itt fent pedig már a rendezvényen szerepelnek a torták: két csokitorta, és középen egy vaníliás-epres torta, a rendezvény logójával: 10. Mezei Julcsi díjátadó)
Balaton-felvidék, romtemplom, ereszdelahajam ? desszertasztal 2.
Én és az éclaire fánk ? 3:1
Szívecske minitorta ? kezdõtõl a haladóig
Moszkauer ? saját(os) változat
A tortám egyik szereplõje ugyanis az istenien finom illatú-ízû amaretto likõr. Ez pedig úgy került a világra, hogy az 1500-as években a lombardiai Saronno városában felkérték Bernardino Luinit, hogy fesse meg a templomuk freskóit. Igenám, de Bernardinonak szüksége volt egy modellre a Szûz Mária ábrázolásához. Egy megözvegyült, saronnoi kocsmárosné volt az, aki iheletet (majd késõbb szerelmet) adott a fiatal mûvésznek, és a munka végeztével a hölgy szerette volna valahogy meghálálni Bernardino kedvességét. Az ajándékot illetõen saját eszköztárából merített: egy üveg brandybe sárgabarackmagokat tett, így keletkezett a legenda szerint a különleges aromájú amaretto. Aki már kóstolta, most furcsán nézheti az írásomat, de így van, lássunk csodát: az amaretto nem tartalmaz mandulát, semmilyen formában sem, maximum annyi köze lehet hozzá, hogy amelyik teherautó már szállított amaretto likõröket, szállíthatott már mandulát is. Felettébb fura, hiszen az amarettot akár folyékony marcipánként is definiálhatnánk.
Ha megemésztettük a hírt, és felülkerekedtünk csalódottságunkon (bennem egy világ omlott össze, amikor kiderült, hogy semmi köze a mandulához), akkor azért örüljünk, hogy a megözvegyült kocsmárosnénak ilyen jó ötlete született egy szerelmetes percében, hiszen az amaretto (ahogy már mondtam) eszméletlen finom, és kiválóan illik sok-sok süteményhez, édességhez.
Visszatérve a lényeghez: amiért ez a torta még olaszos ihletésû, az a krémben megbújó kandírozott narancsdarabkáktól van, és ugye köztudott, hogy a legfinomabb narancsok Olaszországban teremnek. Csoki-narancs, ez is egy klasszikus páros, nincs mit magyarázni rajta. Vágjunk bele!
Hozzávalók (24-26-os tortaformához):
6 tojás
120 gr cukor
4 dkg vaj / Rama
100 gr liszt
2 ek. kakaópor (cukrozatlan)
egy narancs héját is belereszelhetjük a tésztába
1 csokoládés pudingpor
4 dl tej
4-5 ek. cukor
10 dkg vaj (ez tényleg vaj legyen!)
2 ek. porcukor
15 dkg étcsoki (én Callebault 70%-at használtam)
kandírozott narancshéj (1-2 maroknyi?bocs, de ez a legpontosabb mértékegységem, tegyen mindenki annyit, amennyit szeretne;) )
amaretto likõr
A piskótát egy ideje már a Farkas Vilmos-féle módszer szerint csinálom, nekem ez bevált, és csak annyit változtattam rajta, hogy keverek a tésztájába olvasztott vajat/margarint, mert azt tapasztaltam, hogy így nem esik össze a piskóta. Elõször felverem a toásfehérjét, lassan hozzáadagolva az összes cukrot. Nem kell kõkemény hab, de azért legyen tartása. Aztán kihabosítom a sárgáját magában, és majd ehhez keverem a megolvasztott vajat. A két habot összeforgatom, majd szép, óvatos mozduatokkal belekeverem a lisztet és a kakaóport. A tésztát sütõpapírral bélelt formába öntöm, és 160-170 fokon sütöm 30-40 percig. A vége felé már picit nyitogathatjuk az ajtaját, én pl. csak így látom, hogy mi zajlik a sütõmben. Jót tesz neki, ha résnyire nyitott ajtónál hagyjuk kihûlni a sütõben, és az is az összeesés ellen van, hogy a forma oldalát nem kenem ki semmivel! Majd ha már kihûlt, körbevágom óvatosan egy éles késsel, és gyönyörû karikát kapok belõle.
A krémhez a pudingot a hagyományos módon megfõzzük, végén rádobunk egy fóliát (ezt a hû kis olvasóimnak már mondani sem kell:) ), hogy ne bõrösödjön meg, és kihûtjük. A vajat a porcukorral habosra keverjük, majd apránként hozzáadjuk a pudingot, és jól elkeverjük. Az étcsokit megolvasztjuk (gõz fölött vagy mikróban, kinek hogy tetszik), majd ha már pár percet hûlt, hozzákeverjük a krémhez. Ezzel a mennyiséggel nekem nem lett brutál édes a krém, úgyhogy kóstoljuk meg, és ezen a pontos még tudjuk édesíteni (szigorúan csak átszitált porcukorral, különben már nem fog olyan jól elolvadni a krémben), ha úgy érezzük.
Következik a torta összeállítása:
A teljesen kihûlt, kipihent piskótát kettévágjuk, és egy ecset segítségével meglocsoljuk amarettoval, alsó, felsõ szintet egyaránt! Ne sajnáljuk!
Megkenjük a krémmel, hagyva egy kicsit a tetejére is, majd megszórjuk a narancsdarabokkal. A torta tetejét én megkentem a krémmel, majd habzsák és csillagcsõ segítségével kis halmokat nyomtam rá ugyanebbõl a krémbõl. Kandírozott naranccsal, csokireszelékkel, csokicseppekkel, bármivel lehet díszíteni, ahogy tetszik!Remélem kipróbáljátok és beleszerettek!
(A képeket most csak gyorsan lõttem, sorry. Itt fent pedig már a rendezvényen szerepelnek a torták: két csokitorta, és középen egy vaníliás-epres torta, a rendezvény logójával: 10. Mezei Julcsi díjátadó)
Hasonló bejegyzések:
Balaton-felvidék, romtemplom, ereszdelahajam ? desszertasztal 2.
Én és az éclaire fánk ? 3:1
Szívecske minitorta ? kezdõtõl a haladóig
Moszkauer ? saját(os) változat