Névtelen saláta
sponsored links
Nem emlékszem, megvallottam-e már imbiszen rajongásomat a paradicsomecet iránt. Ha nem, akkor éppen itt az ideje. Imádatom teljesen véletlenül kezdõdött évekkel ezelõtt, amikor egy olaszországi bevásárlás során leemeltem a polcról, aztán hagytam meggyõzni magam, hogy erre az ecetre feltétlenül szükségem van, és késõbb kiderült, nem tévedtem. A paradicsomecet sötét színû, intenzív illatú és ízû, az utóbbi nyilván a paradicsomra emlékeztet. A konyha legunalmasabb salátáját is érdekessé, sõt szerethetõvé teszi, jó dolgokból pedig még jobbat húz elõ. Alapvetõen is ecetes ember vagyok, szeretem, ahogy összehúzódik savanyút érezve a szám, a paradicsomecetet viszont valóban és igazán imádom, a tányér alján maradt cseppeket is megeszem, megiszom valahogy. A módszert csak képzeljék el. Amikor kiürült az az elsõ üveg, szomorúan tüntettem el, mert nem találkoztam vele sehol, persze õszintén szólva nem is kerestem kitartóan. Herr Paprika viszont ment, látott és vásárolt, én pedig boldogan tettem a helyére a születésnapos paradicsomecetet.
Fõszerepben tehát az ecet, de van itt azért egy saláta is, ami a kamrában, hûtõben talált alapanyagok felhasználásával készült. Neve nincs, nem akart támadni az ötlet, hát így maradt. Ha ránéznek, és azt mondják "ó, hát ez egy....", akkor ne titkolják el.
Itt a vége, salátát eszünk.
Névtelen saláta
6-8 aszalt paradicsom (olajban eltett)
1 marék dió ...