Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval
sponsored links
Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörû, meleg, zöldségben-gyümölcsben bõvelkedõ nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig gyõzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettõl vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk õszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fûszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest fõzök, inkább gyümölcsleves-szerût, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétõl. El is készült a leves, és tálalás elõtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyõrû, bordó színfolt a konyhában: az elõzõ nap fõzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítõnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefõzött almától lett), és a üdítõnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltûnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érzõdik a bodza is, de valahogy a kettõ párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én fõztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))
Hozzávalók: ...