Nyár eleji kakukkfüves sült zöldségek (vegán, gluténmentes)
sponsored links
Gondolom, írtam már, hogy nálunk mindig ez a menü, sült zöldség. Lehet elõtte leves, lehet hozzá valamilyen csirke (általában párolt, mert az a legegyszerûbb), saláta kötelezõ, de sült zöldség mindig van, mindig abból, ami épp nagy tömegben kapható. Ez a spárgás változat a kimondhatatlan nevû Hugh hármas könyvébõl jött lánykorában, de már annyira megváltozott, hogy édesapja sem ismerne rá. Azt hiszem, nem szoktam csekkolni, hogy mennyit nõ vagy romlik az elõadás színvonala a premier után. Ebben most újkrumpli, édeskrumpli és fehér spárga van (több órás tisztogatás után, eléggé utálom csinálni). Mindent megpucolok, összedarabolom. Sütõpapírral kibélelek egy tepsit, beleszórom, öntök rá jócskán olívaolajat, só, bors, és egy kanállal összekeverem. Nem szeretek csupasz kézzel pacsmagolni. Ez túl sok egy tepsibe, jobb lett volna kettõben sütni, de nem mûködik a légkeverésem, szóval maradt az egy. (Ha már errõl van szó, nem beépíthetõ tûzhelybõl tud valaki valamit ajánlani? Eddig felül gáz, alul villany volt, és maradnék is ennél a megfejtésnél, csak egy újra lenne szükségem, csak nincs idõm utána kutakodni.) De azért így is jó lett. Mármint a zöldség ilyen zsúfoltan. Ment a tetejére pár ágacska friss kakukkfû, aztán irány a 200 (?) fokos sütõ, legalább egy óra. Legalábbis nálam. Kétféle saláta volt hozzá, egy újkáposzta-sali (imádjuk, és ha egyszer lefényképezem, talán be is írom), meg egy lágyabb mix.
Napi cukinak meg pár háziállat. Nappali. Délelõtt. Szerintetek hová süt a nap?
Most már azért néha Tésára is kijutunk Íme egy hétvégi tornácos Kófic. Jól nézzétek meg, hamarosan rövidebb frizut kap.
Az özönvizek miatt brutális odalent a fûhelyzet. Viszont tengernyi a virág. Szép, mi?