Nyerskrumplis gombóc
sponsored links
Ezzel az étellel én még csak otthon találkoztam, kis falumban. Azt tudom, hogy anyukáméknak a szomszéd néni tanította meg (nagyszüleim költöztek csak a faluba, eredetileg nem odavalósiak voltunk), és szerintem maga a tökély. Fõleg másnap, pirítva. Igen, mint a tócsi. (o;
A nevét én csak így ismerem, ez már csak a nyerskrumplis (így egybe) gombóc.
Elkészítése pofonegyszerû, maga az étel olcsó és tápláló. Pont mint ahogy egy jó falusi ételtõl elvárjuk.
A krumplit meghéjazzuk, lereszeljük (vagy az életveszélyes és harapós reszelõn, ami ilyen felnyitott x-ekkel van tele, vagy a botmixer aprítójával... én ez utóbbit szoktam preferálni), némiképp sózzuk, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy egy keményebb tésztát kapjunk. Megjegyzem, ez SOK lisztet fog jelenteni.
Utána hógolyó méretû gombócokat formázunk belõle, és forrásban lévõ vízbe tesszük õket. Óvatosan kell, mert elõször letapad, azt picit át kell mozgatni, de utána már nem lesz velük gond.
Kvázi hosszú idõ kell nekik, de cukik, mert a felszínre jövetellel jelzik, ha elkészülnek. Kiszedjük, lecsepegtetjük.
Frissem szinte krémesen puha, ilyenkor nagyon finom pörkölthöz, rozsdás marhához, töltött káposztához.
A hûtõben napokig eláll, felszeletelve (vágáskor elég tömör és kemény lesz), és némi zsiradékon megpirítva pedig a "tökéletes krumplis étel". Kívül ropog, belül puha; sajttal, tejföllel önállóan is jó, de pörkölthöz is igazán kiváló kísérõ így is.