Nem tudok, nem merek, nem akarok konfliktust.

ÁltalĂĄban ezeket szoktam felhozni, amikor szĂĄmonkérem magamat, hogy miért nem szĂłltam. Mondjuk annak a nĂľnek, aki a legnagyobb lelki nyugalommal hagy ott a kutyĂĄja utĂĄn mindent, vagy annak a vén fazonnak, aki a lĂĄbam elé, a fĂťre dobja az égĂľ cigarettĂĄt, amikor 2 lépéssel elĂľttĂźnk mĂĄr ott tĂĄtong egy szemetes.

Nem értem ezeket az embereket.
És sajnos nem bĂ­rom, ha nem értek valamit.
Ekkor jĂśn az, hogy kényszeresen rĂĄerĂľltetem mĂĄsokra a véleményemet, hogy legalĂĄbb Ăľk értsenek engem.

FelhĂşzom magam.
DĂźhĂśngĂśk. Hogy hogy lehet valaki ilyen.
De nem szĂłlalok meg. A fent emlĂ­tettek miatt. Mert nem ismerem. Nem tudom kiszĂĄmĂ­tani. Lehet, hogy elszégyellné magĂĄt, és esetleg vĂĄltoztatna (akkor egyszer), de valĂłszĂ­nĂťbbnek tartom, hogy még a tĂśbbségnek ĂĄllna feljebb. Hogy én mit képzelek. (Meg amĂşgy is, 19 évesen magyarĂĄzzak, mondjuk egy nyugdĂ­jasnak?)

AztĂĄn mindig elhatĂĄrozom, hogy aha, majd legkĂśzelebb igenis ...

sponsored links