Normafa éhen-szomjan
sponsored links
Leesett a hó a múlt szombaton, mindenki aki mozog a szabadban találta magát. Sokkal durvább, hogy mindenki ugyanoda ment, a Normafára. Így viszont feltett szándékom volt, megvizsgálni mit lehet enni és inni a Normafán szánkózás közben.
Nos gyakorlatilag semmit hétvégén, kicsit több mint semmit hét közben.
Vasárnap délután Nem jutottunk el a rétesig sem, mert annyira sokan álltak már elõtte is a hegytetõn, hogy ránézni is rossz volt. A faház köré jutni pedig szinte lehetetlennek tûnt. A sor már csak a hab volt a tortán. Feladtuk. A menedékház szintén megközelíthetetlen volt, egy fesztiválhoz hasonló taposást képzeljetek el.
Vince ráadásul annyira fázott már, hogy azt mondta inkább menjünk haza, ott melegedjünk meg, amikor vázoltam, hogy az út túloldalán betérhetünk a Normafagrillbe, ahol le is tudunk ülni, és meg is tudunk melegedni, ráadásul nem csak tea, de forró limonádé is van, sõt ehetünk is, az sem érdekelte már, egyszerûen lemerültek az elemei.
Hétfõn újra próbáltam a hóesésben gyerekek nélkül a tesómat hívtam hátha van egy órája felugrani a hegyre és enni inni egy kicsit velem. Volt neki, szaladtunk is.
A réteses elõtt senki nem állt, velünk együtt hatan voltunk. Két faház van, az egyikben rétes, a másikban lángos. A rétessel gondoltunk kezdeni, Tesóm barackos, én szilvás mellett döntöttem, és ittunk volna egy teát is, ha meg nem látom a tûzön a két nagy alumínium fazekat. Volna az a hideg, és körülmény, amikor hálás lennék egy alumínium ízû teáért, de most nem voltam rákényszerülve.
A rétesek magukért beszélnek. Pontosan olyanok, mint amilyennek látszanak. Kívül sületlen, itt-ott megkapott ...