A tegnapi szépséges napsĂźtésen felbuzdulva ma meghĂ­vtam Zsazsit a karĂĄcsonyi vĂĄsĂĄrba, sétĂĄlni, nézelĂľdni, aztĂĄn gondoltam, valahol iszunk egy kĂĄvét, és beszélgetĂźnk. Éjjel felébredve az Ăśssze-vissza ĂĄlmodĂĄsbĂłl  lĂĄttam, hogy csillagos az ég, és egybĂľl tudtam, hogy ma ugyan nem lesz mĂĄszkĂĄlĂĄs, mert nem bĂ­rom a fĂĄzĂĄst. Úgyhogy a program lefĂşjva. Azért a levelekbe délelĂľtt beleolvasgattam. Jobban szeretném, ha Zsazsi mesélne rĂłluk, ezért csak néhĂĄnyat olvastam el, kĂ­vĂĄncsisĂĄgbĂłl. 

ElsĂľre azért nyĂşltam, amire Zsazsi a mĂşltkor rĂĄmutatott (amit a temetés elĂľtt kapott), de a mellette lévĂľ borĂ­ték annyira meg volt tĂśmve, hogy szinte nyĂşjtĂłzkodott a kezem felé: Engem nyiss ki, engem, engem!

Teo levele volt elĂśl, Ă­rta, hogy kĂśltĂśzik, mert Ăşj munkĂĄja van, és régi lakhelyérĂľl nem tud rendesen beutazni, hogy a kĂśnyveit csomagolja, meg hogy ezekben tartja Zsazsi leveleit, aki nagyon hiĂĄnyzik neki, de kĂśzĂśttĂźk a kapocs elszakĂ­thatatlan, akĂĄrmilyen messze vannak, meg mĂĄs életet élnek, hogy Ă­gy meg Ăşgy a szerelem, meg még néhĂĄny ilyen hablaty, persze hosszan kifejtve. HĂş, mennyire igyekszem objektĂ­v maradni!

LĂĄtni szerettem volna Zsazsi arcĂĄt, mikĂśzben ezt a szĂśveget olvasta. Elképzeltem, ahogy Teo Ă­rja a levelet, sietĂľsen, macskakaparĂĄssal, tele hibĂĄkkal, ĂĄthĂşzĂĄsokkal. Belekezd egy gondolatmenetbe, és egy mĂĄsikkal fejezi be, csapong, kifullad a ...

sponsored links