Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
nincs cím
sponsored links
Béles
A néprajzi lexikon szerint a béles = töltelékkel bélelt tészta . Mindnyájan ismerjük e többnyire kelt tésztából készült ételt . A megformálás hagyományos módja szerint a négyszögletesre kinyújtott tészta közepére kerül a töltelék, majd a tészta négy sarkát középre fölhajtják. Régen tepsi nélkül, a kemence fenekén, esetleg káposztalevélre fektetve sült. Tölteléke változatos: van kásás, túrós, mákos, káposztás, tökös, répás, krumplis, almás, szilvalekváros béles. Az idõsebb nemzedéknél máig kedvelt a sós, borsos, általában a nem édes ízesítés. Esetünkben most nem errõl a süteményszámba menõ tésztákról lesz szó , amely a vasárnapi asztal hozzávalója volt .
Az ÉK. országrészben , fõleg a szatmári tájakon , régebben igen elterjedt volt a tótbéles , ami egy túrós laskával , de inkább csuszatésztával töltött porlós tészta de nem akárhogyan ám !Készítettek egy porlós tésztát és kinyújtották olyan félujjnyi vastagra . A porlósnak olyan nagynak kellet lennie hogy egy nagy zománcos öntöttvaslábast amibe a túrós tészta került ki lehessen bélelni , majd ráhajtva befedni vele . A megfelelõ méretû öntöttvaslábost kikenték egy kis zsírral és kibélelték a porlós tésztával , beletették a csuszatésztát amit elõzõleg összekevertek a túróval és jóféle sûrû tejfellel és megsózták . Ezek után ráhajtották a porlós tésztát úgy hogy teljesen befedje a tölteléket , / a túrós tésztát /és a tetejét jól megkenték tejfellel , majd betették a lehrbe / sütõbe / és addig sütötték közepes tûzön míg a teteje szép rózsaszín lett . Majd amikor kivették , hagyták egy kicsit kihûlni , utána kiborították egy tálra és szeleteket vágva belõle tálalták . Ezt az ételt sósan ettük ! Némiképp ennek az ételnek az édes változata a vargabéles , ami viszont cérnametélttel és baracklekvárral készül . Létezik egy másik jellegzetes béles is ami sonkás laskával készül ,ezeket az ételeket nem tepsiben sütötték , hanem , vaslábasban , errõl már írtam itt : https://gasztropusztitas.-sonkas-teszta. Kétségtelenül ezek nagyon ízletes tésztaételek , amelyek manapság a rohanó tempó miatt , kimentek a divatból - pedig vannak olyan jók mint mondjuk egy lasagne !
Miután számba vettük a magyar vonatkozásokat , na mármost a lasagne emlegetésével elérkeztünk az olasz vonalhoz és egy középkori olasz bélest , a timballo-t szeretném bemutatni , annak is egy különleges fajtáját a Timballo di Bonifacio VIII.-t , ami VIII. Bonifác pápáról kapta a nevét , A Lazio kulináris hagyományának történelmi ételét az Anagniban, Ciociaria városában hozták létre, amely Benedetto Caetani szülõvárosa , aki 1294-ben a Boniface VIII nevet vette fel miután megválasztották pápává . Az étel része volt a gazdag bankettnek , amelyet felajánlottak a választások megünneplésére és ezáltal megõrizték a nevét. A timballo egy arab eredetû szó , melynek jelentése : dob vagy üst , valószínû hogy az ételnek is van valami arab vonatkozása . Olaszországban számtalan timballo létezik , szinte ahány régió , annyi változat , különféle összetevõkkel és elkészítési módozattal , de mind közül a Timballo di Bonifacio VIII. , kiemelkedik !
Remek fázisfotókra leltem itt :http://cdn.cook.stbm.it/PDF/timballo-dibonifacio-viii.pdf ezért ezeken érdemes követni az elkészítés menetét lépésrõl lépésre . Különben az olaszok már levédették és eredet-védetté tették ezt az ételt ! Nem szeretném a Copyright ? normákat megsérteni , ezért olvasóim a fentiekben megjelölt site-on követhetik az elkészítés folyamatát .
Mikulásra kaptam egy sd kártyát , így most már mûködik a gépem és sikerült egypár képet készítenem .
Lássuk a hozzávalókat:
- darált borjúhús 300 gr
- só
- bors
- parmezán 1 k /reszelt /
- pecorino romano 1 k /reszelt /
-1 sárgarépa
-1 szárzeller
-1 kis hagyma
-1 szelet tokaszalonna 150 gr
- extra szûz olívaolaj 3 k
- paradicsom /passzírozott 500 gr
- száraz vörösbor 1 pohár
- parpadelle tészta 400 gr
- csirkemáj 100 gr
- vékony nyers sonkaszeletek 200 gr
- csirkehús darabok 300 gr
- szárított gomba / tinóru / 30 gr
-1 + 1 tojás
-1 csokor petrezselyemzöld
- disznózsír 150 gr
- zsemlemorzsa 1 k
- vaj / egy kevés
Elkészítés :
A zöldségeket , felaprítjuk , a szalonnát felcsíkozzuk .
Az elõzõleg elõáztatott gombát lecsepegtetjük és vékonyan felaprítjuk a sárgarépával , szárzellerrel és a hagymával együtt az olajon sofrito-t készítünk.
Hozzáadjuk a felcsíkozott szalonnát is és tovább sütjük együtt .
A darált húst összekeverjük a prézlivel és a tojással , valamint a parmezánnal , sózzuk és borsozzuk .
Az így elõkészített masszából kisméretû húsgolyókat formázunk .
A csirkemájat és a csirkehúst elõsütjük a zsiradékon és az egészet a sofrito-hoz adjuk , majd ráöntjük a paradicsomot és együtt pároljuk .
Miután beleöntjük a vörösbort is , tovább pároljuk míg az alkohol elpárolog kb. egy félórán át.
Közben a tésztát al dente fõzzük és ha a ragu kész , összekeverjük , beletesszük a pecorino romanot is .
Ezután egy alkalmas jénai tálat kivajazunk és kirakjuk a sonkaszeletekkel .
A kész ragut / tölteléket , beleöntjük a tálba és a lelógó sonkaszeleteket ráhajtjuk.
Majd szépen elsimítjuk
A lelógó sonkaszeletekkel betakarjuk ,
Az egészet egy kis tojással bekenjük , úgymond leszigeteljük hogy a sütéskor a sonkaszeletek ne kunkorodjanak fel és az elõmelegített sütõbe tesszük és 200°-on kb. 20 percig sütjük .
Miután a sütõbõl kivettük , várunk egy kicsit hogy hûljön és egy tányér segítségével megfordítjuk . A tetejét egy kis maradék paradicsomos raguval és egy pár húsgolyóval valamint petrezselyemzölddel díszítjük , azután pedig felszeljük , és tálaljuk .
Miután számba vettük a magyar vonatkozásokat , na mármost a lasagne emlegetésével elérkeztünk az olasz vonalhoz és egy középkori olasz bélest , a timballo-t szeretném bemutatni , annak is egy különleges fajtáját a Timballo di Bonifacio VIII.-t , ami VIII. Bonifác pápáról kapta a nevét , A Lazio kulináris hagyományának történelmi ételét az Anagniban, Ciociaria városában hozták létre, amely Benedetto Caetani szülõvárosa , aki 1294-ben a Boniface VIII nevet vette fel miután megválasztották pápává . Az étel része volt a gazdag bankettnek , amelyet felajánlottak a választások megünneplésére és ezáltal megõrizték a nevét. A timballo egy arab eredetû szó , melynek jelentése : dob vagy üst , valószínû hogy az ételnek is van valami arab vonatkozása . Olaszországban számtalan timballo létezik , szinte ahány régió , annyi változat , különféle összetevõkkel és elkészítési módozattal , de mind közül a Timballo di Bonifacio VIII. , kiemelkedik !
Remek fázisfotókra leltem itt :http://cdn.cook.stbm.it/PDF/timballo-dibonifacio-viii.pdf ezért ezeken érdemes követni az elkészítés menetét lépésrõl lépésre . Különben az olaszok már levédették és eredet-védetté tették ezt az ételt ! Nem szeretném a Copyright ? normákat megsérteni , ezért olvasóim a fentiekben megjelölt site-on követhetik az elkészítés folyamatát .
Mikulásra kaptam egy sd kártyát , így most már mûködik a gépem és sikerült egypár képet készítenem .
Lássuk a hozzávalókat:
- darált borjúhús 300 gr
- só
- bors
- parmezán 1 k /reszelt /
- pecorino romano 1 k /reszelt /
-1 sárgarépa
-1 szárzeller
-1 kis hagyma
-1 szelet tokaszalonna 150 gr
- extra szûz olívaolaj 3 k
- paradicsom /passzírozott 500 gr
- száraz vörösbor 1 pohár
- parpadelle tészta 400 gr
- csirkemáj 100 gr
- vékony nyers sonkaszeletek 200 gr
- csirkehús darabok 300 gr
- szárított gomba / tinóru / 30 gr
-1 + 1 tojás
-1 csokor petrezselyemzöld
- disznózsír 150 gr
- zsemlemorzsa 1 k
- vaj / egy kevés
Elkészítés :
A zöldségeket , felaprítjuk , a szalonnát felcsíkozzuk .
Az elõzõleg elõáztatott gombát lecsepegtetjük és vékonyan felaprítjuk a sárgarépával , szárzellerrel és a hagymával együtt az olajon sofrito-t készítünk.
Hozzáadjuk a felcsíkozott szalonnát is és tovább sütjük együtt .
A darált húst összekeverjük a prézlivel és a tojással , valamint a parmezánnal , sózzuk és borsozzuk .
Az így elõkészített masszából kisméretû húsgolyókat formázunk .
A csirkemájat és a csirkehúst elõsütjük a zsiradékon és az egészet a sofrito-hoz adjuk , majd ráöntjük a paradicsomot és együtt pároljuk .
Miután beleöntjük a vörösbort is , tovább pároljuk míg az alkohol elpárolog kb. egy félórán át.
Közben a tésztát al dente fõzzük és ha a ragu kész , összekeverjük , beletesszük a pecorino romanot is .
Ezután egy alkalmas jénai tálat kivajazunk és kirakjuk a sonkaszeletekkel .
A kész ragut / tölteléket , beleöntjük a tálba és a lelógó sonkaszeleteket ráhajtjuk.
Majd szépen elsimítjuk
A lelógó sonkaszeletekkel betakarjuk ,
Az egészet egy kis tojással bekenjük , úgymond leszigeteljük hogy a sütéskor a sonkaszeletek ne kunkorodjanak fel és az elõmelegített sütõbe tesszük és 200°-on kb. 20 percig sütjük .
Miután a sütõbõl kivettük , várunk egy kicsit hogy hûljön és egy tányér segítségével megfordítjuk . A tetejét egy kis maradék paradicsomos raguval és egy pár húsgolyóval valamint petrezselyemzölddel díszítjük , azután pedig felszeljük , és tálaljuk .
