Nemkaja
sponsored links
Dohányzom. Õrült szokás, luxuskategórát súrol, mégis kell. Majd egyszer talán leteszem. Tegnap este 10 után, melóban megfáradva, nikotinéhesen és görcsbefacsarodott talpakkal lerogyva az egyetlen padra, egyes-egyedül vártam az utolsó buszt a megállóban. Közel s távol senki fia. Felállni nem volt erõm, megrántottam a vállam, és rágyújtottam, hosszan, mélyen leszívva az elsõ slukkot, kinyújtóztatva a lábaimat. Reméltem, hogy az elkövetkezõ 4 percben nem kerül erre egyetlen (amúgy is fehér hollóként látható) bírságoló közeg. Tévedtem.
Az öngyújtó kattanását követõ 10. másodpercben nagy svunggal megállt a bódé elõtt egy fehér furgon, tetején villogó, meg sziréna, benne két egyenruhás tag, kis kézimappa elõ, írkálás, a sötétben az oldalát nem láttam, gyors szemrebbenés a rendszámtáblára: RR-valami-valami, ez baszki nem vicces!! Nemáááár!
Mozdulatlan maradtam, csak a dekket fordítottam befelé a markomba, másik kezemet leárnyékolva ráborítottam, remélve, hogy a szállingózó füstöcske nem olyan feltûnõ, mint hiszem, közben hatalmasra tágult szemmel fixíroztam a bent ülõket. Végre az anyósoldali ajtó felpattan, ember kiszáll ...
Az öngyújtó kattanását követõ 10. másodpercben nagy svunggal megállt a bódé elõtt egy fehér furgon, tetején villogó, meg sziréna, benne két egyenruhás tag, kis kézimappa elõ, írkálás, a sötétben az oldalát nem láttam, gyors szemrebbenés a rendszámtáblára: RR-valami-valami, ez baszki nem vicces!! Nemáááár!
Mozdulatlan maradtam, csak a dekket fordítottam befelé a markomba, másik kezemet leárnyékolva ráborítottam, remélve, hogy a szállingózó füstöcske nem olyan feltûnõ, mint hiszem, közben hatalmasra tágult szemmel fixíroztam a bent ülõket. Végre az anyósoldali ajtó felpattan, ember kiszáll ...