sponsored links

A cĂ­mben megfogalmazott ĂĄllĂ­tĂĄs banĂĄlis, kĂśzhelyes, de nem jutott jobb az eszembe.
Ez van: nem vagyok olyan, mint régen. Nem tudok fennmaradni éjszaka azért, hogy tanuljak. Mert eljĂśn az éjfél, én egyre lejjebb csĂşszom a kanapén, kezemben az n+1 oldalas jegyzettel, majd fél Ăłra mĂşlva, amikor arra ébredek, hogy aludtam, fogom magam, és tényleg elmegyek az ĂĄgyamba.
Régen, amikor még olyan voltam, ennél a pontnĂĄl jĂśtt a lĂłrĂşgĂĄsnyi adag kĂĄvé, majd elszĂĄnt tanulĂĄs éjjel négyig, amikor Ăşjabb holtpontot kĂśvetĂľen reggel hétig éppen végeztem is az anyaggal. AztĂĄn elmentem vizsgĂĄzni, és kész.
Most azt vettem észre, hogy egyszerĂťen nem érdekel annyira, vagy inkĂĄbb nem stresszel annyira a dolog, mint régen. Amikor még olyan voltam. Felkelek reggel, elmegyek vizsgĂĄzni majd-csak-lesz-valahogy alapon, és igen, mindig van valahogy. Eddig jĂłl volt.
Remélem, holnap is jĂłl lesz...