Nem bor, nem pálinka..egy kis SÖRténelem...

2017-12-16

sponsored links

Legyen a ser a nép itala!

HA VALAMI GUSZTUST CSINÁL (délelõtt) az élethez, az a frissen csapolt sör ? állította Krúdy Gyula. Márpedig hedonista írónk tapasztalatból tudta, mit beszél! Most akkor bor- vagy sörivó a magyar? Egyáltalán: polgári vagy munkásital a sör? És miért éppen Kõbánya vált a magyar sörgyártás fellegvárává? Egy kiállításon leltünk rá a habzó válaszokra ? a teljesség igénye nélkül kóstoljunk bele a sörtörténetbe!
Fényképen: Ajka, bányásznap, 1959 ? a sör igenis a munkásosztály nedûje! - Fotó: Bauer Sándor, Fortepan

Hogy mikor kezdett az ember sört fogyasztani, azt nem tudjuk pontosan ? de nagyon régen rákapott, ebben megegyezhetünk. Például 1978-ban a Kék-Nílus-völgyben hétezer éves, cirokból készült sörlelet került elõ, 2002-ben pedig az északkínai Csiahu tartományban kilencezer rizssört találtak, amelyhez mézet, szõlõt és galagonyát adtak.

A honfoglaló magyarok is hamarabb ismerték a sörkészítés technikáját, mint a borét. Már csak a praktikum okán is: a vándorló életmód kizárta a két-három év alatt termõre forduló szõlõ termesztését, míg a rövidebb tenyészidejû gabonák, az árpa és a köles kitûnõ alapanyagul szolgáltak a sörhöz.

Sörös vagy boros a magyar? Sok évszázados dilemma ez, nem csak ízlés dolga. Az 1850-es évektõl egyre népszerûbb sör terjedését a filaxéravész tovább erõsítette, amikor is a század végén a szõlõgyökértetû egész Európa, így Magyarország szõlõültetvényeit is tönkretette. A borvidékek kétharmada elpusztult, a bor ára megemelkedett. ?Minek inna Árpád ivadéka árpát?? ? tették fel a kérdést a kétségbeesett borászok, akik féltek, hogy a magyarok végképp átszoknak a borról a sörre. De az állam kedvezõ adóreformmal a sörtermelõk pártjára állt.

Eljött a sörgyárak ideje, sorra épültek újak a mai Budapest körül. Termelésük a XX. század elején 15 év alatt megduplázódott. A századelõn egyébként öt nagy budapesti gyár adta a sörtermelés 85 százalékát ? dacára annak, hogy 1905-ben mintegy 90 sörgyár mûködött.

Miért éppen Kõbánya vált a magyar sörgyártás fellegvárává? Az elõzõ évszázadok alatt kibányászott kövek helyén egy csaknem 30 kilométer hosszú pincerendszer várta ott, hogy a magyar sörgyártás központjává nõjön. A schwechati sörgyár tulajdonosa, Dreher Antal 1862-ben eresztett gyökeret Kõbányán egy kis serház megvásárlásával, és hamarosan elindult a birodalomépítés útján. Idõvel 95 ezer négyzetméternyi hûvös pincéjükben folyt a malátázás, erjesztés és ászkolás, városszerte Dreher lovas kocsik hordták hordókban a legkeresettebb nedûjüket ? az Ászokat, a Királyt, a Koronát, a Bakot ? a vendéglõkbe, szállodákba.Az 1910-es években a fejenkénti átlagos magyar sörfogyasztás 16 liter volt évente. Hogy kik itták? Azt hihetnénk, hogy a sörkultúra elsõsorban a városi polgári rétegek körében virágzott.

Ennek némiképp ellentmond, hogy az 1890-es évektõl a söriparban söpört végig a legnagyobb sztrájkhullám.

A munkásságnak a sörivást bojkottáló programja óriási kárt okozott ? vagyis a legtöbb fogyasztó a munkásosztályból került ki. A berlini, majd a kõbányai sztrájk után látványosan megszaporodtak az újságokban a sörhirdetések. Például orvosi szakvélemények szóltak a gyógyhatásáról, sportversenyeken jutalomként szerepelt az üveges sör.

Álljunk meg egy szóra a gyógyhatásnál! Nem kell jobb ajánlólevél a nedûnek annál, mint hogy Paracelsus a sört gyógy- és tápszer gyanánt alkalmazta. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az Elsõ Magyar Részvény Sörfõzde a XVI. században élt legendás orvos-természettudós-alkimistáról nevezte el az italát.

Szóval a gyártók immár a polgárságot választották célközönségnek.

Igyekeztek elültetni a közgondolkodásban, hogy a sörivás polgári elõjog, igazi bürger ezzel kezdi a napot. A gyárak a Belváros legelegánsabb éttermein keresztül igyekeztek beférkõzni a polgári mindennapokba. Az Apostolok például szerzõdést kötött a Pilseni sörgyárral, és kizárólagos árusító lett. Ugyanígy járt el a müncheni Augustiner sörökkel a Kárpátia.

A világégés a söriparnak sem kedvezett. Miként 1948-ban az államosítást is megszenvedték a nagy sördinasztiák, elvett magángyáraik nemzeti vállalatokká egyesültek.

Ahol is a legfontosabb szempont a termelés növelése és az általános sörhiány leküzdése volt, a cél pedig az, hogy a sör a nép itala legyen.

Sörgyári munkásnak lenni kiváltságot jelentett, és illett az elõre vállalt normát túlteljesíteni. Az újságok arról cikkeztek, hogy a Kõbányai Sörgyár milyen népjóléti beruházást hajtott végre: az új lakótelepek távfûtéséhez a sörgyárak fáradt gõzét használták fel. A mezõgazdaság és a söripar gyümölcsözõ együttmûködésének ékes példája, hogy a környékbeli téeszek öntözõberendezéseit a kõbányai sörgyár dolgozói hozták létre, cserébe a gazdák friss termékekkel látták el a munkásokat. Az eredmény? 1938-hoz képest a fogyasztás a hatvanas évekre hét és félszeresére nõtt. Már ha hinni lehet a szocializmus korabeli, kozmetikázott statisztikáinak?

A rendszerváltás óta elõbb a privatizációk, majd fúziók és tulajdonoscserék jellemezték a hazai sörgyártást.

A gyárak megtartották a régi saját márkákat, de sok új, elsõsorban külföldi márka is megjelent.

Ma az üzletek polcain sorakozó sörök többsége a négy hazai gyárban készül, licencszerzõdés alapján. Bár rendkívül népszerûek a kézmûves sörök és fesztiválok, kisüzemek csupán a piac mintegy 1 százalékát birtokolják, vagyis inkább egymás vetélytársai, és nem a gyáraké. Summa summarum: a sör évezredek óta élvezetet jelent számunkra, míg ? a német író Goethe szerint ? a könyvekkel csak a bosszúságunk van...
 

AJÁNLÓ. Ez sör! A sernevelõtõl a sörgyárig ? ezen a címen látható a fõvárosi Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös idõszaki kiállítása 2018. március 4-ig. (Ehhez kapcsolódik a S?Örömre fel! címû fotókiállítás.) A kultúrtörténeti tárlat a tervek szerint ezután a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városba költözik, majd remélhetõleg országjárásra indul.


VÉDÕSZENTEK ÉS LEGENDÁK
Mint minden foglalkozásnak, a sörfõzésnek is számos védõszentjét jegyezzük. Az ismertebb patrónusok közé tartozik Szent Miklós és Szent Dorottya. Nagyon népszerû még Szent Flórián, aki a tûzveszélyes szakmák védõszentje is. Egyébként a sörházakat ? a tûzvésztõl rettegve ? általában a települések szélére telepítették. Tévedés Gambrinust a szentek között emlegetni! Bár neve kétségkívül összeforrt az aranysárga itallal... Hogy ki õ? I. János brabanti uralkodó a XIII. század második felében élt, latinos névformájának (Jan Primus) népnyelvi változata a Gambrinus. Az egyik legenda szerint egy ültõ helyében 388 kupa (mások szerint 72 liter) sört ivott meg. Állítólag eladta a lelkét az ördögnek, hogy elárulja neki a sör komlózásának eljárását.


HOL KEZDÕDIK A MENNYORSZÁG?
A legszebb az egész operaéneklésben a csodás vágyakozás az üveg sör után, amit utána megiszom. (Leo Slezak tenorista)
Akinek a napi 14 pohár bor nem oltja a szomját, próbálkozzon sörrel. (Moritz von Hessen õrgróf)
A sör demokratikus ital, a miniszter sem kap jobb sört az ivóban, mint a kocsisa. (Paul Heyse német költõ) 
Ez a Rubikon a kapatosság és a részegség között. Az igazi sörivó, ha csak teheti, mindig túlmegy a Rubikonon, mert ott kezdõdik a mennyország. (Mikszáth Kálmán író).

forrásom a https://www.szabadfold.hu/aktualis/tortenetek_legyen_a_ser_a_nep_itala

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!


Folytats a blogon ... borhirek.blog.hu/2017/12/16/egy_kis_s...

sponsored links

Keres?s