Azoknak, akik kĂ­vĂĄncsiak rĂĄ ki is Ă­rja ezt a blogot, pĂĄr sorban bemutatkoznék. Nem titok a nevem, HĂłbel AnikĂł (Ani). Teljesen szabad és vehemens lélek, aki igen nehezen tĂťri a kĂśtĂśttségeket. TĂśbbek kĂśzt ezért sem tartom elsĂľdleges szempontnak életemben a bevett mĂłdit: hĂĄzassĂĄg-csalĂĄd. SzĂłval nĂĄlam a jĂśvĂľben se keressetek baba-mama blogot...))

Miért is kezdtem Ă­rni? JĂł kérdés...TalĂĄn mert szeretem az ételek vilĂĄgĂĄt, sokszĂ­nĂťségét. Megfigyeltétek milyen sokmindent elfelejtĂźnk életĂźnk sorĂĄn, de pl. a Mama fĂľztjének Ă­ze sosem mĂşlik?

ElsĂľsorban magamnak Ă­rok, és teszem fel receptjeimet, illetve bĂĄrkinek, akit érdekelnek, és megtisztel azzal, hogy olvassa, netĂĄn elkészĂ­ti Ăľket. Eléggé kaotikus vagyok, ha nem gyĂťjtĂśm Ăśssze, ĂśrĂśkre elvesznek. VilĂĄg életemben blindre, érzésbĂľl fĂľztem, viszont most muszĂĄj mindent valĂłban lemérnem és feljegyeznem, Ăşgyhogy néha nem is olyan egyszerĂť.

FĂľzĂľs csalĂĄd vagyunk, de jĂłmagam csak olyan 12-13 éves koromban szabadultam be igazĂĄn a konyhĂĄba. Addig anyĂĄm fĂľztjét kellett elviselnem . ApĂĄm elég igényes lévén, anyĂĄm gyakran kelt hajnali négykor frissen csirkét vĂĄgni. AztĂĄn persze be kellett még érni munkĂĄba és én is ott voltam, mint ellĂĄtĂĄsra szorulĂł , a mini hĂĄztĂĄjival, kiskerttel egyetemben. ApĂĄm volt a pĂśrkĂślt- és halfelelĂľs, anyĂĄm az Ăśsszes tĂśbbi. Amire gyerekkorombĂłl emlékszem az a tĂśménytelem mennyiségĂť, friss ...