GyakorlĂł humanistaként azt valljuk, hogy az ember gondolkodĂĄsĂĄt ne befolyĂĄsoljĂĄk az ilyen-olyan prekoncepciĂłi. De gyarlĂł az ember és hiĂĄba prĂłbĂĄl objektĂ­v lenni, ha vannak dolgok, amikrĂľl mĂĄr elĂľre sejthetĂľ, hogy milyenek lesznek.

BorbĂĄs Marcsi pĂĄlyĂĄja akĂĄr az ĂźstĂśkĂśs Ă­velt egészen a HĂ­rTV-ig, onnan ejtĂľernyĂľztették vissza a kĂśztévébe, hogy most innen okĂ­tsa a népet arrĂłl, mi a nemzeti, mi a magyar, mi a hungarikum, hogyan készĂźl az akĂĄrmi (szalĂĄmi?), és kĂśzben vigyorgunk, persze.

Nem ekézzĂźk mĂĄr elĂľre a mĂťsort, de ez a kis promĂł ĂśnmagĂĄért beszél.

SzĂłval lesz nekĂźnk sajĂĄt nemzeti Gasztroangyalunk, aki majd szépen elvisz magĂĄval néhĂĄny megélhetési celebet, hogy azokkal egyĂźtt mĂťparasztok kĂśzt megmutassĂĄk a magyar vidéket. KĂśzben persze jĂłl megmĂťvelnek majd valami kis kertecskét (széttĂşrnak egy fĂłliasĂĄtrat), pĂĄlinkĂĄznak és esznek. VégĂźl is a magyar gasztronĂłmia nem is szĂłl mĂĄsrĂłl. A cél persze nem mĂĄs, minthogy ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/09/21/csak_a...