Narancsra narancs
sponsored links
Imbisz még mindig ünnepel, de kezdõdik az utolsó rész, minden születésnap befejezõdik egyszer, hát tartsanak ki. Nyújtottunk már tésztát, rétegeztünk borjúhúst, most pedig jön a harmadik, a vacsora vége, a narancsban úszó desszert. Ha már a felütés és a középmezõ is olasz hangulatban telt, próbáltam a végére is illõt és illeszkedõt találni, majd eldöntik, mennyire sikerült.
A poharas desszert nem nevezhetõ gyakori vendégnek a konyhában, gondolni szoktam rá, igazán, versenyeztetem másokkal, aztán valahogy mindig kiütik, kifullad, lemarad. Most viszont nyert, és talán nem kell majd a folytatásra ilyen sokat várni. A szülinapi változat lényegét a narancs adta, került bele likõr, szirup és gyümölcs formájában is, szóval tobzódtunk a narancsos narancsban, annyit mondhatok. Az elkészítés végtelen egyszerûsége ellenére adódtak problémák, fõleg az én hangulatomban, ugyanis éppen akkor kezdtem neki, amikor megállapítottam, nem tartunk sehol, és mutatkoztak a pánikba esés jelei. A sötétülõ kedv áldozatául a poharak váltak, amiket sikerült szépen megkennem mascarponéval ott is, ahol egyáltalán és véletlenül sem kellett volna. Szóval hallgassanak rám, soha ne kanalazzanak szûk szájú pohárba feldúltan és kilengõ kézzel. Soha. Mielõtt kérdeznék, hát persze hogy elkészültünk.
Itt a vége, bevezetésként még annyit a recepthez, hogy nem jegyzeteltem, de igyekszem pontosan emlékezni, ha tévednék egy kicsit a mennyiségben, itt kérek elnézést, és csak javítsanak bátran. Akkor rétegezünk.
Narancsos pohárdesszert ...