Narancslekvár
sponsored links
Naná, hogy levárt is fõztem, ha már itt ez a sok narancs. Egyébként is ez a legnagyobb kedvenc nálam a lekvárok között. Úgyhogy megpróbáltam tökéleteset alkotni. Bújtam a netet és egyre jobban elkedvetlenedtem. Valahogy nem találtam kedvemre valót, ellenben jó sok riogatást a keserûségrõl igen. Egyébként is érdekes nálam a lekvárok megítélése. Noha egyébként igyekszem minimalizálni a tartósítószereket az étkezésünkben, a lekvárok esetében hajlandó vagyok némi engedményre. Mármint a házi befõzés esetében. Az a helyzet ugyanis, hogy nem szeretem õket nagyon édesen és szétfõzve. Ez alól igazából csak egy kivétel van, a szatmár-beregi hagyományos, cukor nélkül egy napig fõzött szilvalekvár. Az összes többinél az az új befõzési eljárás, ami tetszik nekem, hogy némi szorbittal és pektinnel megtámogatva fél kiló cukor akár közel 2 kiló gyümölcshöz is elég lehet. A narancs esetében annyi engedményt tettem, hogy nem a 3:1-hez, hanem a 2:1-hez verziót választottam a gyümölcs természetes savanyúsága miatt, de igazából erre nem lett volna szükség. Legalábbis ennél a narancsnál semmiképpen. Ha belegondolok, hogy láttam olyan receptet is, ahol 2 kg narancshoz 3 kg cukrot írtak... Brrrr. Ami pedig a keserûséget illeti. Beletelt pár órába, míg kigondoltam, hogy mi legyen a megfelelõ eljárás a narancshéj keserûségének elvételére. Ami viszonylag gyors, mégis esélyes, hogy használ. Mert arról szó sem lehetett, hogy a lekvár narancshéj nélkül készüljön! És lõn! Az eljárást ezennel közkinccsé teszem. A lekvár pont annyira lett kesernyés, amennyire ez egy narancslekvárnál kötelezõ. Nekem még mindig édes egy picit, de ezen azért túl fogom tenni ...