Napi Dina

2012-03-30

sponsored links

   
 
  No, valahogy így érzem magam az utóbbi idõben, loholok a célom után olyannyira, hogy minden energiámat felemészti, borzasztó fáradt vagyok, de mérhetetlenül boldog! :)

   Munkát kaptam! :) Nem is akármilyet! Azt csinálhatom, amit a leginkább szeretek, méghozzá olyan csapatban, aminél kívánni sem lehet jobbat! :) Cukrászkodom, legalábbis nagyon úgy csinálok, és próbálok tényleg mindent-mindent megtanulni a "nagyoktól". 

    Szeretnék bocsánatot kérni, hogy ily sokáig csend volt errefelé, és nem is ígérem, hogy kétnaponta friss poszt íródik, legalábbis tortaügyben, de ha megengeditek, kiírnám magamból az élményeimet, mert fantasztikusak!

    Az egy dolog, hogy az elsõ napomon úgy meg voltam szeppenve, mint Barbie lehetne az elsõ tetkós-motoros-talin (bár ki tudja manapság...), remegett kezem lábam, nyikkani sem igen mertem, csak figyeltem, nagy kerek szemekkel, hogy iszonyat gyorsasággal alkot csodákat a srác, aki egyébként írtó kedves, azonnal a szárnyai alá vett, megmutatott minden technikát, amiben bizonytalan voltam, kérdezett sokat, hogy felmérje, mit kell még tanulnom, bíztat, támogat, közben pedig remek humorérzékével simán feloldotta a feszült riadtságomat. Isten vagy Zsolt! :D 

   Elsõ nekifutásra csak 4 órát voltam, és persze együtt csináltunk mindent, de kiment a kezünk alól 4 fekete ...

Folytats a blogon ... dinavilaga.blogspot.com/2012/03/napi-...

sponsored links

Keres?s