Egy ideje a pĂźszkebokor* jĂĄr a fejemben. NagyapĂĄm kertjének egyik eldugott sarkĂĄban ĂĄllt, vagy inkĂĄbb guggolt, kicsi, tĂśmzsi szerzet, ami szĂĄmtalan tĂźskével védte magĂĄt, és ehetetlenĂźl savanyĂş bogyĂłit. TalĂĄn késĂľbb az égĂľ csipkebokrot képzeltem ilyennek, titkos, ellenséges, és mégis vonzĂł. A pĂźszkebokor nyomĂĄban ismét bejĂĄrtam a kertet gondolatban. TizenĂśt éves koromig laktunk nagyapĂĄmmal egyĂźtt a sarki hĂĄzban, volt idĂľm megismerni minden zugĂĄt. AnyĂĄm mĂĄr kĂśzépiskolĂĄs volt, amikor ide kĂśltĂśztek, a negyvenes évek mĂĄsodik felében, amikor volt kereslet kĂştfĂşrĂĄsra. Az akkor megvĂĄsĂĄrolt csĂśvek még a hatvanas években is megvoltak, mert a konjunktĂşra véget ért, és nagyapĂĄm a VizmĂť vĂĄllalat nevében fĂşrta tovĂĄbb a kutakat. A hĂĄz hosszĂş, keskeny épĂ­tmény volt, egymĂĄs mĂśgĂśtt hĂĄrom szoba, konyha, majd egy mĂĄsik lakĂĄs, hĂťvĂśs kamra, istĂĄllĂł, kocsiszĂ­n, disznóól. A kisebb lakĂĄs konyhĂĄjĂĄig tartott a kert, onnan elvĂĄlasztva a baromfiudvar.

NagyszĂźleim a virĂĄgoskertben, a pĂłlyĂĄban én.

A kert fĂľ célja a szĂľlĂľtermesztés volt. Két széles csapĂĄs osztotta négyfelé, és ezeknek a csapĂĄsoknak a mentén szĂľlĂľtĂľkék ĂĄlltak. NagyapĂĄm bort készĂ­tett a szĂľlĂľbĂľl, amennyire emlékszem, egészen ihatĂłt. A folyosĂłrĂłl pĂĄr lépcsĂľ vezetett le a rĂśvidebb kerti Ăştra, ahol a szĂľlĂľ tĂśvében retek, répa és gyĂśkér termett. Az Ăşt végén, két nagy mogyorĂłbokor alatt kerti pad volt, aminek a pĂĄrja a folyosĂł elĂľtti részben ĂĄllt, a virĂĄgoskertben. Itt a virĂĄgĂĄgyĂĄsokban rĂłzsa volt, a szegélyekben eper, és a pad ...

Folytatás a blogon ... ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/201...