Na ja, a kaja

2013-02-07

sponsored links



-Csinálj nekem finom valami husit!
-Mégis mire gondolsz?
-Mindegy; krumplival.
A szakács körbe néz. Szép nagy konyha, az asztalon vágódeszka, rajt egy árva vöröshagyma önfeláldozóan várja a szomorú sorát. Szomorú? Végül is valakinek örömet fog okozni és az szép dolog. Így már könnyebb.
-Azért még utoljára megsiratom a hóhéromat, tudja meg, kit veszít el.- tervezi jövöjét a hagyma.
-Hmm.- mormolja a szakács.
Tovább szemlélõdik. Kicsit odébb egy tálkában reszelt sajt, füstölt. Véletlen, hogy elõl maradt vagy eleve elrendelték (föntrõl), hogy itt mutogassa magát és ezzel segítse a szakács dolgát.
-Ez is jó lesz valamire; minden... és mindenki jó valamire. - gondolja.
Levág két szelet húst és neki áll alkotni. Gondos, profi ugyanakkor laza, kissé hanyag vagányságnak álcázott mozdulatok. Az ételért mindent.
Úgy érzi valaki figyeli, mindig figyeli. Egy kósza pillanatra, felnéz. Az éhes ember ott áll a tálalónál. A tekintetük összeakad. A szakács apró mozdulattal felbiccenti a fejét, felhúzza a szemöldökét, mintegy ezzel jelzvén, a kérdést -Mi van?
-Na, mit csinlász?! - kérdezi mosolyogva az éhes.
-Mindegy, de krumplival.
Közben felkockázza a hagymát. Nem sír. Lehet, hogy lenne rá oka; ma valahogy nagyon furcsa. Vidám, mindig viccelõdõ ember, de ma szótlan és talán picit szomorkás. Fölösleges lenne megkérdezni mi a problémája, úgysem válaszolna õszintén, csak kínos mosollyal annyit mondana, álmegnyugtató hangon - Semmi. Ebbõl a semmibõl viszont, sokkal több mindet kihall az ...

Folytats a blogon ... orultenjoetelek.blogspot.com/2013/02/...

sponsored links

Keres?s