Mûköröm és kínai leves
sponsored links
Mûkörmöm van.
Soha nem gondoltam volna, hogy nekem egyszer ilyenem is lesz, de a lányom osztálytársának a nõvére mûkörmösnek tanul, és szüksége van modellekre; hát így lett ingyen mûkörmöm nekem és Nórinak is.
Nem mondom, szokni kell, mint a koronát az ember szájában, de határozottan szebbek lettek tõle az ujjaim. Mondjuk, most is, hogy itt gépelek, elég érdekesen nyomkodom a billentyûket, de majd belejövök. Elõzõ nap pedikûrözési célokból lábmodellje voltam Ancsának, a fent említett lánynak (pedikûr-manikûr tanfolyam egy füst alatt, sõt még valami testfestés is beleértendõ); kérdezgette, van-e szemölcsöm, hát, mondom, nincs. Tyúkszem? Az sincs... - feleltem, mire õ nagyot sóhajtott, hogy milyen nehéz problémás lábakat felkutatni, pedig neki nagyon kéne gyakorolni az ilyesmit. Vizsgán külön pontozzák azt, hogy milyen "nehéz" modellt visz a vizsgázó, mert a sima bõrkeményedés levagdosása édeskevés. A vizsgamodellje épp ezért már megvan, le van zsírozva, csak hát addig is kéne gyakorolni... Nos, kiderült, hogy mégiscsak fel tudok mutatni két tyúkszemet, mindkét kisujjamon; a tyúkszem ugyanis nem az, amirõl én gondoltam (aminek fekete közepe van - az, mint kiderült, szemölcs), hanem befelé növõ bõrkeményedés, amit általában cipõ tör az ember lábára. És azért szokott fájni, mert az az elszarusodó bõr böki az irharéteg alatti idegvégzõdéseket. Megint okosabb lettem tehát, és megkönnyebbültem, hogy nem csak egy haszontalan bõrkeményedéses modell vagyok, hanem tudtam prezentálni valami érdekeset.
Nos, tegnap kellett kézmodellkednem, ám Ancsa az én lányomon dolgozott, engem pedig kölcsönadott két másik ...