Mészely Adél: Az elsõ út egyedül
sponsored links
Sün Simi egy derengõfényû kora nyári hajnalon született. Olyan csupasz és sima volt újszülött korában, hogy anyja a Simi nevet adta neki. Siminek azonban, mint minden valamirevaló sünnek, már élete elsõ napján elõbújtak fehér tüskéi. Szépen növekedett és hamarosan õ lett a legügyesebb a süngyerekek közül. Sok gyakorlással az összegömbölyödést is kezdte megtanulni. Esténként már elkísérhette mamát vadászni, de egyedül még nem merészkedett volna messzire a gondosan bélelt családi fészektõl.
Sün Simi egy este ezzel a kéréssel állt a mamája elé:
? Mama, engedj el kérlek ma este egyedül, hadd hozzak én vacsorát. Te már úgyis sokat dolgoztál és biztosan fáradt vagy. ? Nem bánom, hiszen te vagy a legügyesebb összegömbölyödõ kis sün, de azért légy óvatos kisfiam ? aggályoskodott süni mama, majd így folytatta csemetéje okítását: ? Jól jegyezd meg, hogy tüskéid nem védelmeznek meg minden ellenségedtõl, az uhu karmai közül nincs menekvés, csõre kemény és érzéketlen még a te pompás tüskéidre is. Ne menj túl messzire, és a rókától is õrizkedj, mert vízbe hengeríthet a cselszövõ és akkor véged.
? Jó, majd a bokrok közé rejtõzködöm, ha mégis szembe jönne velem a lompos farkú ? nyugtatta meg aggódó mamáját Sün Simi.
? Légy éber és siess haza! ? búcsúzott süni mama az elsõ hosszabb útjára induló kisfiától.
Süni az utolsó szavakat már nem is hallotta, mert a galagonyabokor felé igyekezett. Ott tartotta elsõ pihenõjét, hiszen még rövid úton is kifáradt, így hát jólesett megállni és gyönyörködni a föléje hajló bíborló ágakban. Hamar kifújta magát és tovább sietett. A mezõn még jobban megszaporázta lépteit. Nem szerette volna, hogy belõle váljék vacsora, amikor éppen õ vállalkozott arra, hogy életében elõször beszerezze családja estebédjét.
Az öreg vadkörte békésen pihent a szürkületben. Kis lámpásokként világítottak elõ a fûbõl az érett vackorok. Simi gyorsan bevacsorázott az édes csemegébõl, de azért nem feledkezett meg arról sem, amiért jött. Ügyesen hempergett egyet a terített asztalon, s így tüskéire tûzte a család vacsoráját is. Hazafelé a mezõ szélén pihent pár percet a kék iringók közti búvóhelyen. Nagyon kedvelte az éjszakába már beleolvadó hamvaskék virágokat, akik szintén töviseikkel, pikkelyeikkel védik magukat.
? Szervusztok, süni virágok ? búcsúzott süni az iringóktól, akiket õ így nevezett. ? Sietek, mert nagyon várnak otthon.
Süni mama már idegesen nézegetett a terebélyes galagonya irányába. Végre megpillantotta Süni fiát, aki vackorral megrakodva érkezett haza elsõ élelemszerzõ útjáról. Boldogan ugrálták körül élelmes testvérüket a süngyerekek. Simi is velük ugrált, s csak úgy potyogtak le róla a kásás vackorok.