"Most meg mĂĄr azt izente, hogy menjen el a leĂĄny ĂľhozzĂĄ, de menjen is meg ne is; kĂśszĂśnjĂśn is meg ne is, s vigyen is ajĂĄndékot meg ne is.
Erre a leĂĄny elkérte az apjĂĄtĂłl a szamarĂĄt, felĂźlt a hĂĄtĂĄra, s Ăşgy ment a kirĂĄly elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita kĂśzé tette, és elvitte magĂĄval.
Mikor aztĂĄn a kirĂĄly elébe ért, egy szĂłt sem szĂłlt, hanem meghajtotta magĂĄt, aztĂĄn a galambot a szita kĂśzĂźl elrepĂ­tette. Így aztĂĄn ment is, nem is; kĂśszĂśnt is, nem is; vitt is ajĂĄndékot, nem is.
A kirĂĄly Ăşgy megszerette az okos leĂĄnyt, hogy mindjĂĄrt elvette feleségĂźl."