Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
mátrabérc trail 2014
sponsored links
film: tothgabor.com
Egy novemberi reggelen a busz ablakán át pásztáztam a Mátra ködbe veszõ gerincét, próbáltam konszolidáltan üldögélni a fontos ügyekben városba igyekvõk között ködös elképzelésemmel, melengetve fagyos kezeimet, miszerint én nem jövök veletek vissza az esti járattal, egészen pontosan nem veletek jövök vissza, sõt az sem biztos, hogy magammal... Ma futva teszem meg a Mátra bércein átvezetõ klasszikus útvonal nagy részét. Lehetõségeim, felkészültségem negyvenvalahány kilométernyi utat tettek lehetõvé azon a napon, amikor dértõl csípett csipkebogyók között ráfordultam a Kékesre vezetõ kék jelzésre. Bokáig érõ friss avarban hatoltam egyre beljebb a Csendbe. Fent a csúcson találkoztam elõször napfénnyel és emberekkel, kevesen mozognak rendszerint ezeken a rejtelmesen szép oldalakon. A Galyatetõre átvezetõ szakaszon magambafordulásomból egy vízszintes repülõfázis ugrasztott ki, láttam a követ, amin landolnom kellett volna fejjel, aztán különös koreográfiájú korrekció után valahogy mégiscsak a lábammal érintettem és haladtam tovább. Haladtam tovább egy késõbbi cél felé, amikor is ez a kõvel jelölt pont majd a verseny féltávját jelenti csak. Hiszen ez az egész most egy teszt.
Néztem a Tátrát Ágasvár tetejérõl és a magammal hozott terheim - víz, élelem, gondolatok nagy részétõl addigra már felszabadulva éreztem, hogy ez így jó lesz ..
Pár hónappal késõbb Kõkútpusztán hajnalban, aztán újra ott a rendkívül szép gerincszakasz kezdetén dideregve vártuk a rajtot. Nyilván nem hallottam a friss instrukciót, miszerint a pálya kezdete módosul és így történhetett, hogy szembefordulva álltam két pillanatig a rajtoló sokasággal, majd a helyzet abszurditásán elmosolyodva tudtam jó lesz ez a nap. Így lesz tökéletlenül tökéletes. A felkelõ Nap vöröslõ fényei már javában kint találták a mezõnyt a Cseresnyés-tetõ oldalában. Eddigre nagyjából beállt a tempó, kialakult ritmus, aminek mentén önkontrollal jól beosztható az erõ, megfutható a Mátrabérc teljes, 55 km hosszú 2800 m szintemelkedésû távja. Verejték, vér, könny, kacaj bármit rejthet egy ilyen magányos utazás - jóformán kiszámíthatatlanul, felkészüléstõl függetlenül. Légzés, tekintetek szondázása, félszavak, lépéskeresgetés a kövek között órákon kersztül. Egyszerû feladat az ébredõ tavaszban: felmorzsolni a szintet a Kékesre, majd átevezni Galyatetõre, leereszkedni Mátrakeresztesig, végezetül a hullámzó Muzslán keresztül Szurdokpüspökiben becsekkolni a célban és örülni a többiek kalandjának. Közben persze a görcsök jönnek, a bokák kimennek, ágak csapódnak, az ivózsákok eldugulnak, de fut, mozog és halad minden. Tény, hogy minden versenynek van egy idõ paramétere is, vonzó lehet a finisher poló is, de nem igazán errõl szól ez a hegyre fel, völgybe le. Átmos, átfest, felépít, újratölt. Kár minden egyes ilyen nap után, hogy véget ér, a távolság elfogy.
Üveggolyó, benne üveghegyekkel, törékeny célokkal.
