Nem emlékszem, miĂłta jĂśtt divatba nĂĄlunk (is), hogy ilyesmivel kĂ­nĂĄljuk a vendégeket. Valamik, amibe valamit be lehet tunkolni, és bekapni. Nem jĂłllakĂĄsra, inkĂĄbb csak elfoglaltsĂĄgra valĂł, beszélgetés kĂśzben. HasonlĂłan, mint a kĂźlĂśnbĂśzĂľ rĂĄgcsĂĄk, talĂĄn kicsit érdekesebb, vĂĄltozatosabb.

Ahogy emlékszem, elĂľszĂśr F. Nagy Angéla szakĂĄcskĂśnyvében lĂĄttam ilyesmit (Az én példĂĄnyom 1977-es, 2. kiadĂĄs), szĂĄraz sĂłs kekszfélékhez ajĂĄnlja.

MostanĂĄban mĂĄr nem elsĂľsorban kekszhez szoktuk kĂ­nĂĄlni, zĂśldségekkel egészségesebb, érdekesebb, és akkor utĂĄna még mĂĄst is bĂ­r enni a vendég - persze, ha éppen olyan vendéglĂĄtĂĄst terveztĂźnk.

EzĂşttal a mĂĄrtĂĄsokat a lehetĂľ legkĂśnnyebben oldottam meg, elĂľvettem a kamrĂĄbĂłl - természetesen valamikor azt be is kellett tenni - fĂťszeres szilvamĂĄrtĂĄst, azaz tkemalit, hĂĄzi ketchupot, és a kedvenc padlizsĂĄnkrémemet, amit nevezhetĂźnk akĂĄr zakuszkĂĄnak, akĂĄr ajvĂĄrnak is, kinek-kinek Ă­zlése, szokĂĄsa szerint.

Egyetlen mĂĄrtĂĄst készĂ­tettem frissen, az sem volt tĂşl bonyolult; feta sajtot Ăśsszekevertem kb. ugyanannyi tĂşrĂłval és egy-két ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2012/11/01/martas_martog...