Márton napi libaságok
sponsored links
November 11. Márton nap. Ki Márton napján ludat nem eszik, az egész évben éhezik - tartja a mondás, ideje beszerezni a libát és az újbort. De honnan is ered ez a hagyomány?
Márton egy római elöljáró fiaként született 316-ban. Tizenöt évesen katona lett. A római császár katonájaként egy hideg téli estén megosztotta meleg köpenyét egy nélkülözõ koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentõl kezdve, már nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák születtek, misszionáriusként sok jót cselekedett, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövõ küldöttek elõl nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római idõkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban õsidõk óta a téli évnegyed kezdõ napja: megkóstolták az új bort és az új termést, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövõre is jó termés legyen mindenhol.
A Márton-napi liba-lakomáról szóló elsõ írásos beszámoló 1171-bõl származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta elõtt ...