Márai a magyar borról

2011-11-22

sponsored links


Hamvas Béla mellett alighanem Márai az a magyar író, aki a legszebben tudott írni a Kárpát-medencei nedûkrõl. S bár önálló mûvet, tudomásom szerint, nem szentelt a hazai boroknak, mégis jelentõs, borral kapcsolatos idézetek maradtak fent írásaiból, így a hegy leve folyton visszatérõ, majdhogynem állandó Márais elemmé vált. Az író iránti tiszteletbõl válogattam most ezek között.

A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.
"Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettõl. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelõk, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelõnek, valakinek, aki tudja, hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince elõtt, õsszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öregember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az idõben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a ...

Folytats a blogon ... culinaricum.blogspot.com/2011/11/mara...

sponsored links

Keres?s