sponsored links

Két és fél hĂłnap utĂĄn mĂĄr megint... Ezt viszont most én szĂşrtam el.
A mĂşltkori ugye az ĂşszĂĄs miatt kĂśvetkezett be, amit azĂłta sem igen értek. De most tutira én vagyok a hibĂĄs. A legutĂłbbi bejegyzésemben Ă­rtam, hogy 23 kg-ot cipeltem haza a piacrĂłl. HĂĄt ezt tényleg nem kellett volna. FĂľleg, hogy mĂĄr 8 évvel ezelĂľtt megmondta az orvos -amikor kiderĂźlt, hogy porckopĂĄs van a gerincemben,-hogy tilos nehezet emelnem.
A férjem ugyan mondta, hogy vĂĄrjak szombatig, és akkor egyĂźtt bevĂĄsĂĄrolunk, na de én nem bĂ­rok magammal, ha rĂĄmjĂśn a vĂĄsĂĄrolhatnék, azonnal mennem kell. ElĂľszĂśr azt gondoltam, hogy csak a legszĂźkségesebbeket veszem meg, és a nehezebb cuccokért kocsival kimegyĂźnk szombaton. Amikor viszont a piacon voltam, azt gondoltam, erĂľs lĂĄny vagyok én, megbirkĂłzok a nehezebb feladatokkal is. RettentĂľ nagy okossĂĄgom kĂśvetkeztében ismét kényszerpihenĂľn vagyok. MĂĄr megint csak kenyeret eszek, mert sajna annyi idĂľre sem tudok ĂĄllva maradni, amĂ­g Ăśsszedobnék egy tojĂĄsrĂĄntottĂĄt. BĂĄr holnap mĂĄr nagyon jĂł lesz, mert ...