sponsored links

 "SĂśtétben ĂĄllunk néha, magunk se tudva, hogy kerĂźltĂźnk belé. Csak meresztgetjĂźk a szemĂźnket, csak tapogatĂłzunk, bizonytalankodunk. És a szĂ­vĂźnk hĂźledez.
-Merre?
S véljĂźk, semmerre.
Csak tapogatĂłdzunk. LépĂźnk. Meg-megĂĄllunk vakul. FejĂźnk felett kĂľszikla csĂźgg? LĂĄbunk elĂľtt talĂĄn farkasverem vagy szakadék tĂĄtong? TalĂĄn kĂ­gyĂłra lépĂźnk? SzĂ­vĂźnk remeg, mint a nyĂĄrfalevél.
- Istenem!...
De mennĂźnk kell, hogy kijussunk valamerre. HĂĄt lépĂźnk, bizonytalankodunk tovĂĄbb és tovĂĄbb. Az irĂĄnytalansĂĄgban. Vakon. Dermedezve. TapogatĂłdzva. SzemĂźnket olykor kĂśnny Ăśnti el. SzĂ­vĂźnket olykor elszorĂ­tja az aggodalom. Aléldozunk.
-Hova jutok?!
S nem érezzĂźk a sĂśtéltségben, a bizonytalansĂĄgban, a veszedelmek kĂśzĂśtt, a HalĂĄl el-ne-csĂşssz Ăśsvényén, nem érezzĂźk, hogy egy lĂĄthatatlan jĂłsĂĄgos kéz van a kezĂźnkĂśn. Vezet."

                                                                                               (GĂĄrdonyi Géza: Ida regénye)