De abban a sĂśtét tengerparti éjszakai csendességben a szĂ­vem azt mondta az elmémnek: "Szeretlek, soha nem hagylak el, mindig gondoskodni fogok rĂłlad." A szĂ­vembĂľl felrĂśppenĂľ Ă­géret Ă­zét szinte a szĂĄmban éreztem, ahogy elhagytam a partot, és visszaballagtam a kis kulipintyĂłmba. TalĂĄltam egy Ăźres jegyzetfĂźzetet, felĂźtĂśttem az elsĂľ oldalon - és ahogy kinyitottam a szĂĄmat, a szavak kiĂĄramoltak a levegĂľbe, megtĂśrve ezzel a némasĂĄgom. Engedtem, hogy a ceruzĂĄm lejegyezze ezt a nagyszabĂĄsĂş kijelentést: "Szeretlek, soha nem hagylak el, mindig gondoskodni fogok rĂłlad."

Ezek voltak az elsĂľ szavak, melyeket abba a személyes jegyzetfĂźzetbe rĂłttam, amelyet ettĂľl a pillanattĂłl kezdve mindig magamnĂĄl tartottam, és amelyet a kĂśvetkezĂľ két év folyamĂĄn szĂĄmtalan alkalommal hasznĂĄltam arra, hogy segĂ­tséget kérjek - és kapjak - még akkor is, amikor halĂĄlosan szomorĂş vagy rémĂźlt voltam. Ez a szeretet Ă­géretével ĂĄtitatott jegyzetfĂźzet volt az egyedĂźli oka annak, hogy sikerĂźlt tĂşlélnem a rĂĄkĂśvetkezĂľ néhĂĄny évet.

Azt mondjĂĄk, a tĂślgyfĂĄt két, egyidejĂťleg hatĂł erĂľ hozza a vilĂĄgra. Az egyik természetesen nem mĂĄs, mint a makk: a mag, mely magĂĄban hordozza mindazt a jĂśvĂľbeni lehetĂľséget és Ă­géretet, amelybĂľl aztĂĄn idĂľvel kifejlĂľdik a fa. Ez mindenki szĂĄmĂĄra vilĂĄgos. De csak kevesen jĂśnnek rĂĄ arra, hogy egy mĂĄsik erĂľ is mĂťkĂśdésbe lép - a jĂśvĂľbeni fa maga, mely olyannyira szeretne megvalĂłsulni, hogy létrehozza a makkot, a vĂĄgyakozĂĄsĂĄnak erejével a semmibĂľl elĂľhĂ­vja a facsemetét, amit aztĂĄn a teljes kifejlĂľdés felé vezérel. EbbĂľl a szemszĂśgbĂľl nézve, mondja a zen, maga a tĂślgyfa az, amely létrehozza a makkot, melybĂľl aztĂĄn kifejlĂľdik.

Arra a nĂľre gondolok, akivé vĂĄltam, és a mostani életemre, és hogy mindig is arra vĂĄgytam, hogy ez a fajta nĂľ legyek, és ezt a fajta életet éljem: hogy szabadon, megjĂĄtszĂĄs nélkĂźl Ăśnmagam lehessek. Eszembe jut mindaz, amin ĂĄtmentem, amĂ­g elértem idĂĄig, és azon tĂťnĂľdĂśm, vajon én voltam-e - Ăşgy értem, ez a boldog, kiegyensĂşlyozott én, - aki magam felé hĂşztam a fiatalabb, zavarodottabb, kĂźszkĂśdĂľ Ăśnmagamat azokban a nehéz években. A fiatalabb énem tele volt lehetĂľséggel, akĂĄrcsak a makk, de az idĂľsebb énem, a mĂĄr létezĂľ tĂślgyfa volt az, aki egész idĂľ alatt azzal buzdĂ­totta, hogy "Igen! NĂśvekedj! VĂĄltozz! FejlĂľdj! Gyere, talĂĄlkozz velem itt, ahol én mĂĄr érett egészként létezem! SzĂźkségem van arra, hogy belĂľled én legyek!"

S tudva jĂłl, hogy minden rendben lesz, és végĂźl minden Ăşgy alakul, hogy mindketten ide érkezĂźnk. Pontosan ide, ebbe a pillanatba. Ahol mindig is arra vĂĄrtam, békésen és elégedetten, hogy megérkezzen és csatlakozzon hozzĂĄm.

sponsored links