Mákos guba, avagy egy régi recept nyomában
sponsored links
Babett felhívása a decemberi VKF-re elindított bennem valamit: Sokszor elfeledkezünk az egyszerû dolgokról. Szedjünk elõ régi, szeretett emlékeket. Kicsit idõzzünk el, gondoljunk a nagyira, anyukánkra, milyen egyszerû, mégis finom étellel várt minket, amikor gyerekek voltunk. Minden étel, amit felnõtté válásunkig ettünk, valahol a lelkünk mélyén emlékeket idéz. A karácsony a szeretet ünnepe. Emlékezzünk szeretettel kedvenc receptjeinkre.
Egybõl beugrott, hogy mit fogok készíteni a felhívásra. Két hónapja hagyta itt ezt a csodálatos bolygót drága nagymamám és nagyon sokat gondolok rá azóta is. Pláne most az ünnepek közeledtével. Eszembe jut, hogy tavaly még együtt memória játékoztunk karácsonykor. Igaz minden kört én nyertem meg - nagyképûség ide vagy oda, verhetetlen vagyok memóriában :) -, de második helyen a 88 éves nagyi végzett, sokkal fiatalabbakat maga mögé utasítva! A mákos guba mindig is az õ receptje volt. Minden évben õ sütötte meg az egész családnak december 24-e estéjére.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem igazán rajongtam a mák-méz párosért és ezért mindig csak néhány szem gubát (mi gubónak hívjuk :)) kaptam be, hogy megkóstoljam. Mára ez ...
Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem igazán rajongtam a mák-méz párosért és ezért mindig csak néhány szem gubát (mi gubónak hívjuk :)) kaptam be, hogy megkóstoljam. Mára ez ...