Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Májusban mezítláb ne :)
sponsored links
Ma hajnalban, egészen érthetetlen módon, a hétközben szokásos ötharminckor kinyílt a szemem. Nem voltam álmos. Napok óta nem kávéztam napfelkeltében, csak mindent színt lenyúló novemberi szürkeségben. Az én napom akkor indul jól, ha a felkelõ nap átüti a nappaliablakot, elárasztja a szobát, amiben ott ülök én, egy lavórnyi habos kávéval, napszemüvegben természetesen. Nincs olyan élõ organizmus a földön, amit vagy akit ez a semmihez sem hasonlítható a színû és hangulatú napfelkelte-dolog ne töltene fel energiával.
Így aztán nem gondolkodtam túl sokat azon, hogy bánt-e ez az ötharminc, inkább fogtam a lavórkávét és a fényképezõgépet és hátrasétáltam a kertbe. Gondoltam megpróbálom egy képbe sûríteni a hajnalt.
Mondhatnám, hogy micsoda földközeli élmény volt mezítláb a nedves fûben, de ez két dolog miatt nem lenne igaz. Köztem és a nedves-selymes fû között van egy murvás, kevésbé vicces rész, na ott semmiképpen sem a föld energiái jártak a fejemben, inkább egy cipõ, de lusta voltam visszamenni érte. A nedves-selymesben lépkedve viszont egy, a Cirmó-Kormó kettõs által hevenyészve szétboncolt kisegér próbált meg eltéríteni, de én csak gonosz vigyorral mentem tovább, na jó ez nem igaz, csak a napszemcsihez jól megy a gonosz vigyor :) Egy bizonyos, cipõ nélkül májusban ne. Akármilyen nedves, akármilyen selymes. Ezt a 28 fokos reggelekre tartogatom a továbbiakban.
Leültem a kispadra és vártam, hogy a fény átjusson a háznak erre a oldalára, iszogattam a kávémat, hallgattam a gigantikus csendet. Aztán egyszercsak a vadiúj levélkéken megcsillant az a fura-erõsnarancssárga reggeli napfény. És ez nem tart túl sokáig, úgyhogy...
...lassan letettem a kávésbögrét. Komótosan a fejemre toltam a napszemcsit, felvontam a szemöldököm, megfontoltam a szememhez emeltem a fegyverem és lõttem :D szinte hallom is a zenét hozzá :D A koncentrációban még az sem zavart meg, hogy Cirmó és Kormi visszatértek az egérhez, akit nagyon szerettek és ennek fura hangja volt:)
Ez a kép lett a legjobb, és nekem nem a levelek tetszenek benne, hanem az a zöld-narancs nirvána a háttérben.