Mutáns agyevõk támadása
sponsored links
Kevés gusztustalanabb dolog van a velõ lehártyázásánál: ha ezen túl tesszük magunkat, az egyik legfinomabb fejbelsõséghez jutunk hozzá. Aztán ezt betölthetjük, keverhetjük, kiránthatjuk, vagy egyszerûen rákenhetjük kenyérre.
Például az megvan, hogy a rántott velõ az egyik legkomolyabb ínyenség volt az étteremben, kérdezze csak meg bárki a szüleit, ma meg már ott tartunk, hogy lehetetlen étteremben bármilyen formában velõt fogyasztani. A piac persze bosszantóan szûk: a rajongók nagyrésze kiöregedett, az utánpótlás pedig vérszegény.
Az élõlények központi idegrendszere az egyik legdurvább belsõség. Itthon elsõsorban a sertés féltenyérnyi agyvelejét fogyasztjuk el, dacolva a szivacsos agyvelõsorvadás veszélyével. (Azért ennyire nem durva a helyzet, de például a vadak agya nem hisztibõl van tiltólistán a vadászoknak.) Sokkal valósabb veszély, hogy az agyvelõ brutális koleszterinbomba, hogy a wikipediát idézzük: "egy 140 grammos sertésagykonzerv 3500 mg koleszterint tartalmaz, ami a javasolt napi bevitel 1170%-a."
Merthogy az agyat nemcsak mi esszük meg elõszeretettel, az egyesült államokban még konzervben is árulják, ami ...