Az esések sokfélék lehetnek. Egy kisgyerek napjĂĄban tĂśbbszĂśr is elvĂĄgĂłdik, az esetek zĂśmében mégsem lesz semmi baja. Van, aki olyan rosszul esik, hogy bele is hal. MĂĄsnak meg eltĂśrik keze-lĂĄba, esetleg mindkettĂľ. MĂťteni kell, meg kĂłrhĂĄzban lĂĄbadozni, netĂĄn a csontot Ăşjra eltĂśrni, mert rosszul forrt Ăśssze.

Imi nagybĂĄtyĂĄm a fenti mondatot gyerekkoromban akkor szokta hozzĂĄm intézni, amikor incselkedtem vele, és éppen kezdte megelégelni, hogy szekĂĄlom. Persze, sosem bĂĄntott, csak viccelt, de amikor negyedikben a TakĂĄcs Viki tornaĂłrĂĄn leesett a bordĂĄsfalrĂłl, és eltĂśrĂśtt a keze, megmondom Ăľszintén, irigykedtem rĂĄ kissé. És akkor Ăşgy gondoltam, hogy azért egy kéztĂśrés, az olyan vagĂĄny dolog. Kap az ember egy gipszet, amit mindenki alĂĄĂ­r, lehet rĂĄ klasszakat rajzolni, rĂĄadĂĄul tesibĂľl fel van mentve, meg mindenki olyan elnézĂľ vele. Buli.

Ilyesmik cikĂĄztak ĂĄt az agyamon, mikĂśzben felkanalaztak a NerviĂłn ĂĄllomĂĄs kemény kĂľburkolatĂĄrĂłl. Meg az, hogy szegény férjem, lemarad a meccsrĂľl, most kéne mondanom neki, hogy menjen csak, majd talĂĄlkozunk a... hol? Hiszen azt sem tudom, mi van velem... Itt vagyok egy idegen orszĂĄgban, csupĂĄn néhĂĄny napra jĂśttem, mi van akkor, ha ezt a néhĂĄny napot most kĂłrhĂĄzban kell tĂśltenem?

Nem volt jĂł érzés, na.

De a sevillai metrĂł biztonsĂĄgi szolgĂĄlata példĂĄsra vizsgĂĄzott elĂľttem.

Két perccel azutĂĄn, hogy elestem, és a férjem, illetve néhĂĄny utas odébbtĂĄmogatott, mĂĄr jĂśttek futva, ha jĂłl emlékszem, ketten. Megfogtak jobbrĂłl-balrĂłl, és bevittek az Ăźgyeleti helyiségbe. Onnan tartotta szemmel egy osztott képes monitoron az ...

sponsored links