A legérdekesebb az, hogy az ember folyton kész a vĂĄltozĂĄsokra. Idomulsz a szĂźleidhez, a tanĂĄrodhoz, a szerelmedhez, a hĂĄzastĂĄrsadhoz, a fĂľnĂśkĂśdhĂśz, és abszolĂşt a kĂśrnyezetedhez. Folyton-folyvĂĄst.

Az én életemben volt egy idĂľszak, amikor nagyon szorosan odakĂśtĂśttem a szerencsétlen ebet a karĂłhoz, és semmiképp nem akartam szemernyi vĂĄltozĂĄst sem. GĂśrcsĂśsen ragaszkodtam az elképzeléseimhez, amitĂľl olyan merev lettem, hogy csak Ăşgy zsibbadtam bele. Fogcsikorgatva, de kĂźzdĂśttem, egyszerĂťen nem akartam elismerni, hogy ami nem megy, azt nem szabad erĂľltetni.

Ahogy a mesékben is lenni szokott, egyetlen lĂśkés kellett, hogy rĂĄdĂśbbenjek, mennyire hamis vilĂĄgban élek. EttĂľl ugyan a vĂĄltozĂĄs bekĂśvetkezett, és én léptem egy nagyot, de ha lehet, még gĂśrcsĂśsebben ragaszkodtam az ĂĄltalam felépĂ­tett légvĂĄramhoz. Kapaszkodni akartam valamibe, vagy valakibe. Arra viszonylag gyorsan rĂĄjĂśttem, hogy nagyon nem stimmel valami, de azt mĂĄr nem lĂĄttam ĂĄt, hogy hol a hiba. Néha, akĂĄrmennyire is restellem, Ăşgy kullogtam egy-egy jĂł szĂłért, mint kutya a vacsorĂĄért, de ahogy lenni szokott, és ahogy a mondĂĄs nagyon jĂłl felismeri: aki a fĂśldĂśn fekszik, abba csak belerĂşgnak. Nagyon nehéz volt a feltĂĄpĂĄszkodĂĄs.

Szembe kellett nézni azzal, hogy nem lehetek Ăľszinte. Nem mondhatok ki dolgokat, mert vagy tĂşl érzékenynek, vagy rinyĂĄsnak, vagy ki tudja minek néznek, ettĂľl pedig még rosszabbul éreztem magam. És puff, itt maradtam a sok kĂ­nzĂł kérdéssel, a ki nem mondhatĂł érzésekkel. Tessék, kezeljem. Ahogy tudom.

Nem nagyon tudtam. PrĂłbĂĄltam, de nem igazĂĄn ment. Az emberek nem kĂśzelĂ­tettek hozzĂĄm, én meg Ăşgy éreztem, hogy ...

sponsored links