sponsored links

Tegnap, amikor bevittem az ebédet a konyhĂĄbĂłl a szobĂĄba, elrepĂźlt elĂľttem egy molylepke... azt hittem, hogy eldobom a tĂĄnyérokat...

FelordĂ­tottam, miszerint: Ez egy moly?
Ember mondta : Az.

Én egy pillanat alatt biztonsĂĄgba helyeztem mindent, aztĂĄn ĂľrĂźlt kergetésbe kezdtem... azt hiszem, hogy allergiĂĄs lettem, ami nĂĄlam Ăşgy nyilvĂĄnul meg, hogy, ha meglĂĄtok egy molylepkét bekapcsol bennem a gyilkos és addig kergetem, amĂ­g (akĂĄr puszta kézzel) ki nem nyomom belĂľle a lelkét... (azaz, hĂĄt, igen... amĂ­g meg nem ĂślĂśm...).

Néha ilyenkor lĂĄtom magamat, magunkat kĂ­vĂźlrĂľl, azaz, 160-170 cm kĂśzĂśtti óóóóóóóriĂĄs lények kergetnek egy borsĂłnĂĄl kisebb izét, ami repĂźl...., de nem érik el... kĂśzben ledobjĂĄk pĂĄrnĂĄval a falrĂłl a képet, egymĂĄst tĂśbbszĂśr fejbe dobjĂĄk papuccsal, pĂĄrnĂĄval, ĂşjsĂĄggal... egyszer majdnem a tĂĄvirĂĄnyĂ­tĂłval, de azt meggondoltam és helyette egy kĂśnyvvel... aztĂĄn jĂśtt a korszakalkotĂł Ăśtlet, hogy majd a seprĂťvel... akkor mĂĄr seprĂťvel hadonĂĄszva, jĂśn a fĂźggĂśny, a csillĂĄr és majdnem a tévé is megvolt. Ha Ă­gy lĂĄtom magunkat kĂ­vĂźlrĂľl, mindig arra gondolok, hogy hogy lehet, hogy mi, a teremtés koronĂĄi nem bĂ­runk el egy ilyen gusztustalan izével....

UtĂĄlom, utĂĄlom, utĂĄlom, hogy megint kezdĂľdik.... januĂĄr van! Tavaly mĂĄjusban kezdĂľdĂśtt a harc ellenĂźk.. egyĂĄltalĂĄn nem tudom, hogy honnan jĂśnnek, hol a fészkĂźk, hogy mibĂľl lesznek... mĂĄr minden dobozokban, Ăźvegekben, a fontosabb cuccok (pisztĂĄcia, mogyorĂł, diĂł, stb...) a mélyhĂťtĂľben... Elegem van...

Tele a lakĂĄs csapdĂĄkkal... a karĂĄcsonyfadĂ­szeket is Ăşgy tettem el, hogy molyirtĂłt tettem ...