Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Mogyorós-csokis cantuccini
sponsored links
Most nem folytatok cantuccini (?kántuccsíni?) sütés közben természettudományos kísérlet, pusztán az élvezeti értéke miatt sütök. Mily? meglepõ! 
Élvezeti értéke pedig van, nem is kicsi! Egy olyan olasz kekszrõl van szó, amit kétszer kell megsütni (illetve egyszer sütni, aztán pedig szárítani), így lesz ropogós, és ezért is hívják az olaszok az ilyen típust biscottinak, azaz kétszersültnek. Ropogós keksz, kávéba mártogatva, hol egy mogyoródarabbal, hol egy csokidarabbal. Kell ennél jobb?! A múltkori klasszikus verzió után már biztos volt, hogy fog még készülni a konyhámban ilyen, és azt is tudtam, hogy más magvakkal is ki kell próbálnom. A mogyoró mellé pedig szinte már könyörög a csoki, hogy lécci, lécci, hadd ugorjak bele én is! Szerintem volt egy év, amíg mogyorós csokin éltem. Nem tudatosan, csak hát így alakult. Volt a mogyorós csokinak minden fajtája (nem a reklám helye, csak megosztom, hogy mi a jó): noisettes Milka, tört mogyorós Milka (ez nem lett a kedvencem), egész mogyorós Milka (na ez már a kedvencem lett?nagyon ügyesen kell törni, de még ügyesebben kell választani, ha mással is megosztjuk a csokinkat, mert nem minden kockába jut ám mogyoró, bizony!) és az abszolút kedvenc az a piros-fehér csomagolású mogyorós csoki, aminek átlászó fólia van az elején, így megvizsgálhatjuk, és következtethetünk arra, hogy mennyi mogyoró van benne. A tudatos vásárlás nagyon fontos! :p
Tehát egy mogyorós-csokis cantuccini következik, ugyanazon elkészítési mód alapján, mint a klasszikus, úgyhogy nézzétek meg azt is, ott leírtam a trükköket, meg a saját élménybõl fakadó tanulságaimat!
Hozzávalók:
240 gr liszt
1 kk. sütõpor
180 gr cukor
1 cs. vanillincukor
2 tojás
60 gr mogyoró, tiszta serpenyõben megpirítva 1-2 percig, és úgy, héjastul mehet a sütibe
60 gr étcsoki, apró darabokra vágva
Minden hozzávalót egy tálban összekeverünk, a mogyorót és a csokit csak akkor adjuk hozzá, ha már összeállt a tésztánk. Kicsit gyúrjuk kézzel, amíg össze nem áll, de ne lepõdjünk meg, nagyon ragadós lesz. Ezen csak a sok kézlisztezés segít.
Két kis hengert formázunk a tésztából, mehet a kettõ egymás mellé egy nagy gáztepsire, és 180 fokon 20-25 percig sütjük. Ezután kivesszük, rácson hagyjuk hûlni egy kicsit, a sütõt pedig levesszük 140 fokra. A megsült hengereket átlósan felszeleteljük 1-2 cm vastag szeletekre, amiket ugyanarra a tepsire visszapakolunk, és mehetnek napozni. A második körben igazából nem is sülni fog, hanem száradni a kekszünk. Ilyenkor lehet szabályozni, hogy mennyire legyen kemény, ettõl függõen hagyjuk bent 5-12 percig. Nyugodtan nyitogathatjuk (azért ne fél percenként), és tesztelhetjük, hogy olyan-e már, amilyet mi szeretnénk.
Fémdobozban vagy keksztartóban sokáig eláll, bár nem sok idõt jósolok neki a kamrapolcon. Továbbra is csak azt tudom javasolni, hogy fõzzetek hozzá egy jó kávét, vagy szerezzetek be egy igazán finom olasz capuccinot a sarki kávézóban és indulhat a mártogatás, élvezkedés!
Például akinek pont a sarkon van a Mikszáth tér, az nagyon jól járt, mert a Vostro kávézóban isteni triesti kávét lehet kapni ? igen ez itt már a reklám helye, hiszen voltak olyan jófejek, hogy fotózhattam a teraszukon egy csodás óriás capuccinoval. (Azért némi kapcsolati tõke nem árt az ilyen fotózásokhoz. :p)
Találkozzunk a Vostroban vagy a facebook oldalamon! Jó sütögetést!
Tripla csokis cupcake
Csokis-diós banánkenyér
Klasszikus cantuccini
Gyors csokisegély ? Törökmogyorós csokipuding
Élvezeti értéke pedig van, nem is kicsi! Egy olyan olasz kekszrõl van szó, amit kétszer kell megsütni (illetve egyszer sütni, aztán pedig szárítani), így lesz ropogós, és ezért is hívják az olaszok az ilyen típust biscottinak, azaz kétszersültnek. Ropogós keksz, kávéba mártogatva, hol egy mogyoródarabbal, hol egy csokidarabbal. Kell ennél jobb?! A múltkori klasszikus verzió után már biztos volt, hogy fog még készülni a konyhámban ilyen, és azt is tudtam, hogy más magvakkal is ki kell próbálnom. A mogyoró mellé pedig szinte már könyörög a csoki, hogy lécci, lécci, hadd ugorjak bele én is! Szerintem volt egy év, amíg mogyorós csokin éltem. Nem tudatosan, csak hát így alakult. Volt a mogyorós csokinak minden fajtája (nem a reklám helye, csak megosztom, hogy mi a jó): noisettes Milka, tört mogyorós Milka (ez nem lett a kedvencem), egész mogyorós Milka (na ez már a kedvencem lett?nagyon ügyesen kell törni, de még ügyesebben kell választani, ha mással is megosztjuk a csokinkat, mert nem minden kockába jut ám mogyoró, bizony!) és az abszolút kedvenc az a piros-fehér csomagolású mogyorós csoki, aminek átlászó fólia van az elején, így megvizsgálhatjuk, és következtethetünk arra, hogy mennyi mogyoró van benne. A tudatos vásárlás nagyon fontos! :p
Tehát egy mogyorós-csokis cantuccini következik, ugyanazon elkészítési mód alapján, mint a klasszikus, úgyhogy nézzétek meg azt is, ott leírtam a trükköket, meg a saját élménybõl fakadó tanulságaimat!
Hozzávalók:
240 gr liszt
1 kk. sütõpor
180 gr cukor
1 cs. vanillincukor
2 tojás
60 gr mogyoró, tiszta serpenyõben megpirítva 1-2 percig, és úgy, héjastul mehet a sütibe
60 gr étcsoki, apró darabokra vágva
Minden hozzávalót egy tálban összekeverünk, a mogyorót és a csokit csak akkor adjuk hozzá, ha már összeállt a tésztánk. Kicsit gyúrjuk kézzel, amíg össze nem áll, de ne lepõdjünk meg, nagyon ragadós lesz. Ezen csak a sok kézlisztezés segít.
Két kis hengert formázunk a tésztából, mehet a kettõ egymás mellé egy nagy gáztepsire, és 180 fokon 20-25 percig sütjük. Ezután kivesszük, rácson hagyjuk hûlni egy kicsit, a sütõt pedig levesszük 140 fokra. A megsült hengereket átlósan felszeleteljük 1-2 cm vastag szeletekre, amiket ugyanarra a tepsire visszapakolunk, és mehetnek napozni. A második körben igazából nem is sülni fog, hanem száradni a kekszünk. Ilyenkor lehet szabályozni, hogy mennyire legyen kemény, ettõl függõen hagyjuk bent 5-12 percig. Nyugodtan nyitogathatjuk (azért ne fél percenként), és tesztelhetjük, hogy olyan-e már, amilyet mi szeretnénk.
Fémdobozban vagy keksztartóban sokáig eláll, bár nem sok idõt jósolok neki a kamrapolcon. Továbbra is csak azt tudom javasolni, hogy fõzzetek hozzá egy jó kávét, vagy szerezzetek be egy igazán finom olasz capuccinot a sarki kávézóban és indulhat a mártogatás, élvezkedés!
Például akinek pont a sarkon van a Mikszáth tér, az nagyon jól járt, mert a Vostro kávézóban isteni triesti kávét lehet kapni ? igen ez itt már a reklám helye, hiszen voltak olyan jófejek, hogy fotózhattam a teraszukon egy csodás óriás capuccinoval. (Azért némi kapcsolati tõke nem árt az ilyen fotózásokhoz. :p)
Találkozzunk a Vostroban vagy a facebook oldalamon! Jó sütögetést!
Hasonló bejegyzések:
Tripla csokis cupcake
Csokis-diós banánkenyér
Klasszikus cantuccini
Gyors csokisegély ? Törökmogyorós csokipuding