Miért vállalunk gyereke(ke)t?

2012-04-25

sponsored links



Tegnap emlegettem
egyik kedvenc blogomat, most egy másikat fogok (van még néhány, bár nem túl sok).
Az Elõretolt helyõrséget egy Bécsben élõ fiatal magyar pár írja, akik szép lassan családdá alakulnak. Nils Holgersonné a minap jelentette be, hogy tulajdonképpen mindjárt szül, és ezzel teljesen felbolygatta az amúgy többnyire csendes, és kommentelni lusta olvasóközönséget. Volt, aki neki szegezte a kérdést, hogy õszintén, miért is vállal valaki gyereket? Van-e ennek racionális oka?

Ezen én is gondolkodtam már, és arra jutottam, hogy szerintem nincs. Az esetek többségében az ember nem indokokkal kikövezett úton jut el a családjáig.
A következõ kérdés, hogy miért vállalunk kettõnél több gyereket?
Nem a szocpol, meg a családi pótlék miatt, azt most mondom. Nem is az ingyen tankönyv hat ösztönzõleg.
Talán csak azért, mert szeretjük a babaillatot. Mert úgy érezzük, még nincs készen a családunk. Mert "véletlenül" megfogant, és ha már így esett, nem akarjuk megölni. Vagy, mert így is terveztük. Vagy, mert úgy gondoljuk, ez létezésünk egyik fõ célja. És egyszerûen vágyunk rá. És aztán olyan édesek együtt, ahogy játszanak, aranyosakat mondanak, jópofa dolgaik vannak. Egy ismerõsöm így fogalmazta meg:
"Annyira más érzés együtt nézni a világot egy kis és egy nagyobb gyerekkel! Újra élni a felfedezés örömét, rég elfeledett érzésekrõl beszélni, megmutatni az Élet dolgait. Átadni a megszerzett tapasztalatokat, terelgetni, leguggolva nézni vele a karácsonyfát, milyen is az õ szemszögébõl. Nehéz lenne gyerek nélkül hinni abban, hogy van Bölcsesség, Türelem, és nem az ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s