Miért csak most tanultam meg korcsolyázni?
sponsored links
Elõször is szeretnék mindenkit bátorítani, ha még nem tanult meg ezidáig korcsolyázni, ne adja fel. Én 39 múltam, és lám, most sikerült.
A Facebookon szoktak olyasmi reklámok megjelenni, hogy mondjuk, érdemes-e még új cipõt venni 38 felett, hát én mondom, akár korcsolyát is, emberek.
Igaz, korcsolyám nagyjából hat éve van. Hogy elõtte miért nem tanultam meg korcsolyázni - hát, nem is tudom. Gyerekkoromban Veszprémben laktunk, ott nem volt erre lehetõség, és bár én 15 évesen már Keszthelyre kerültem, a baráti körömbõl sem korizott senki. Sok éven át kimondottan haragudtam a télre, felesleges idõhúzásnak éreztem, míg elérhetünk végre a tavaszig, mert gyakorlatilag semmilyen téli sportot nem ûztem, és a hóban csak az ellapátolnivalót láttam.
Egy szó, mint száz, hat évvel ezelõtt egy nagyobb beruházást végrehajtva Zsófi kivételével - aki akkor még csak kétéves volt - mindenki kapott korcsolyát. A férjemé 47-es, az enyém 41-es, hogy beleférjen a vastag zokni, Nórinak és Bálintnak állíthatót vettünk, talán 37-39-ig volt jó nekik, Bencének megy egy kicsit, 35-37-eset.
Nos, az elsõ pár télen, ha egyáltalán volt jég, én Zsófit õriztem. Nagyon anyás volt, így õt meg Bencét én tartottam szemmel, a férjem meg tanítgatta a két nagyobb gyereket. Na, elérkezett az idõ, hogy már Bence is elég ügyesen korizott, Zsófi is jobban elvolt nélkülem, erre mi történt? Bálint kinõtte a korcsolyáját, és én, mint áldozatkész anya, felajánlottam neki az enyémet. Így telt el még ...